Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
sági és politikai függetlenités útjára vezeti. Ez a bizalom és meggyőződés vezette *■> i. ........: ........ ~-------------------------~~~ V örösmarty. p |T Vörösmarty, a legnagyobb magyar költők egyike, aki 1800 deczember 1-én született Puszta-Nyéken, Fejérmegyében, dunántúli volt, mint nagy íróink közül Faludi, Virág, Berzsenyi, a két Kisfaludy s Jókai. íi «Oly vidéken született — mondja Gyulai Vörösmarty életrajzában — hol tisztán beszélik a magyar nyelvet, gyakorta érintkezett a néppel, nyelvérzéke élesedett, és fogékony emlékezőtehetsége segítségével az eredeti szólásmódok egész kincstárának birtokába jutott.» Azok közül az irók közül való, akik tudják a nyelvet És pedig tudják —- úgyszólván — egész terjedelmében és megértik lelkét Vörösmarty ifjúságának idejében folyt és ért véget az a nagy és nevezetes mozgalom, melyet nyelvújításnak hiv irodalomtörténetünk. Vörösmarty is, úgy mint a kor csaknem valamennyi kiváló írója, a nyelvújítás hive; azonban nem helyesli s ftjem is fogadja el túlzásait és szertelenségeit. A nagy nyelvharczot •— amint helyesen mondja Kemény Vörösmartyról szóló emlékbeszédében — Vörösmarty, aki az első nagy költő, (aki a nyelvújítás nyelvén, vagyis a mai magyar nyelven remekül irt, döntötte el a nyelvújítók javára. Most már senki sem tagadta a nyelvújítás szükségességét. Tagadhatatlan, hogy Pázmány óta Kazinczy koráig nyelvünk nem fejlődött; mert nem beszéltek rajta műveltjeink, nem írtak rajta íróink. Irodalmi nyelvet kellett teremteni, mely nélkül magyar nemzeti műveltségről és magyar nemzeti irodalomról szó sem lehetett. A felállott Aehrenthal külügyminiszter ur és apodiktikus kijelentéseket tett a gazdasági közösség fentartása mellett. müveit európai nemzetek nyelvének színvonalára kellett felemelni nyelvünket. Ezt a munkát végezte el a nyelvújítás. Hogy e munkája közben sokat tévedett, nem tagadhatni. Azonban nem tagadhatni azt sem, hogy a nyelvújítás gazdagította s szépítette nyelvünket és hogy alkalmassá tette arra, hogy rajta minden gondolatot és érzelmet röviden és szabatosan kifejezhessen prózairó s költő egyaránt. «A nyelvújítás nagy eszme volt; nagyobb társadalmi s politikai következményeiben, mint tisztán irodalmi szempontból», mondja Gyulai. Csakugyan, a nyelvújítás győzelme a jövő biztosítása volt az irodalomban, amelynek következménye volt a politikai átalakulás és újjászületés a társadalomban. A politikai reformot — amint Erdélyi mondja Vörösmarty müveinek bírálatában — nálunk is, mint sok más helyütt, megelőzte az irodalom. Vörösmarty első nevezetes munkája, a «Zar Ián futása», melyet 1823—24-ig, egy év alatt irt és amely 1825 szeptemberében jelent meg, az egész nemzetet íellelkesitette s tetemesen hozzájárult az 1795 után elaludt reformvágy felébresztéséhez. Meglepte s bámulatba ejtette a közönséget különösen a mü nyelvének újsága, gazdagsága, festőisége, előkelősége s bája, s erős meggyőződésévé vált, hogy nemzet, amelynek nyelvén olyan müvet lehet imi, mint amilyen a «Zalán futása», annak nemcsak múltja, de jövője is van, az a nemzet nem veszhet el. Azonban Vörösmarty nemcsak a nyelv mestere s művésze, hanem eszmék dolgában is kiváló, s vezetője kora irodalmi mozgalmainak. Lapunk mai száma 44 oldal. «/ laraférfiaink küzdelmeinek erejét és becsét. De amit legtöbbre kell taksálnunk, «Ragyogó képzelődés — mondja Erdélyi — nagyhevü lelkesedés a hazai történet iránti kegyelet, a hősök emlékezete teszik költészetó alapvonásait; ezekből dolgozott ő pályája első korszakában és készité magát, s magával az egész magyar költészetet egy nagy átalakulásra, a lehető legnagyobb eredetiséggel, ön- állással, melynek párja mindaddig nem volt irodalmunkban. A világirodalom egyik legtermékenyebb költője, aki a költészet minden ágát sikerrel művelte. Annak a nevezetes kornak, amely 1825-től 1849-ig tart, volt ő hivatott és kedvelt költője. Kivívta magának a nemzet legjobbjainak tiszteletét. Szerették a nagy magyar államférfiak: Széchenyi, ki gyakran említi Naplóiban; Kossuth, ki magasztalja «Pesti Hírlap»-jában és a magyar közönséget felhívja müveinek megvételére; Deák, akiről, kevéssel halála előtt, családjához igy szólt: «Nem tudom mi lesz belőletek, de bármi sors érne, forduljatok Deákhoz, ő nem hagy el,» és akiben nem is csalódott; Eötvös, aki remek emlékbeszédet mond róla. Szerették jeles költőink: Szigligeti, Arany, Petőfi, Jókai, Szerette a müveit magyar közönség. Mit egykor csak szép álomnak tartott, mit boldogabb pillanataiban is csak a távol jövőtől várt, a dicsőséget, elérte férfikorában és birta, mi nélkül — mint Eötvös mondja emlékbeszédében — az övéhez hasonló szív elégedettnek nem érezheti magát, egy nemes nő s kedves gyermekek szeretetét; de, kit első költőjéül tisztelt kora, anyagi elismerésben nem volt része, s szűkös körülmények közt élt és fáradsággal kei'este mindennapi kenyerét. Azonban oly pillanatot, melybén lángelméje tartalmát arra használta volna fel, hogy a népszerű-
