Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

Az Eros Giovanni (jellemző, hogy már a czim Í3 mennyire mást mond olaszul mint magyarul: itt Jáno3 »vitéz«, ott János, a »hős«) ehhez képest szintén nem ugyanaz a költői alkotás, mint a »János vitéz«. Sőt lényegesen más: fordítás. A magyar olvasót Cassone egész könyvén végigkíséri ez az érzés. Bántó azonban nincs ebben az érzésben, mihelyt lefokozza kissé igényeit az ember. Gondosan megverselt, folyamatos elő- adásu, egészben véve hű és eleven munka a »János vitéz« olasz fordítása. Versformája kötöttségének hihetőleg meg lesz az az előnye, hogy népszerűbbé teszi a müvet és megnöveli olvasóközönségét.

Az elvi kifogáson felül egyebet alig lehet Cassone szemére vetni. Fordítása, mint említet - i tem, egészben véve hűséges; félreértésre kevésre akadtam benne. Néhányat azonban kijegyzek közülök. Petőfi azt mondja a franczia kűályról, hogy mindenáron el akart menni a magyar huszárokkal a török ellen harczolni: t>A király erőnek- erejével rajt volt«. A fordító a »rajt volte-ot szó- szerint érti és igy fordítja a sort:

— A király, gyönge ember létére is megállt (rajt volt) a lábán S

Más helyütt, a mikot János vitéz nevelőanyjának szavait idézi, a ki béké3 szóval csilla- pitgatta nekibőszült urát, hogy : »Hagyjon kend föl, apjok, azzal a haraggal«, Cassonét az »apjok« szó félrevezette. A fordításban azután ez lett a föntebbi sorból:

— Meg ne haragudjék, legyen neki az apja.

A magyar birtokviszony is gyakran megtéveszti a fordítót. Ilyenkor a birtokosjelzőt a birtok mellé rakja, vagy egyébként cseréli meg a szókat. »Ráborult zokogó kedvese keblére«, ebben a sorban Cassone a »zokogó« jelzőt a »kebel«-hez ragasztja, s a fordítás »zokogó kebel«-ról beszél.

Az ilyen lapszusok azonban egészben véve ritkák, nem is lényegesek.

Bántóbbak a fordításnak azok a helyei, a melyeken az eredetinek költői értékében esik kár. Petőfi képes eszejárását gyakran nem bírja követni Cassone. Különösen nehézséget okoznak neki Petőfi népies szólásai. Cassone, úgy látszik, nem