Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Petőfiben csodálatos, zavartalan harmóniába olvad az ember és a költő; — egységesebb, következetesebb, igazabb emberi és költői egyéniséget az övénél, nem mutat fel a világirodalom.

Élete a legtisztább, a legerkölcsösebb, dacára fiatalságának, szertelenségre hajló temperamentumának, kissé zabolátlan és féket nem tűrő természetének.

Még úgyszólván gyermek, mikor meghűl, mégis férfi volt a szó legnemesebb értelmében.

Fennkölteu gondolkodó, önérsetes, független, szókimondó, nyílt, egyenes jellemű; becsületes és hűséges mindenkivel szemben ; gyűlöli a hízelgést, a megalázkodást, a hazug társadalmi konvemeniciákat és a múlt század 40-es éveiben még fölötte arisztokratikus társadalomban ő képviseli — ha mindjárt kissé nyers alakban és modorban -— az igazi de mokratikus elveket; nem keres hivatalt, rangot, vagyont; dolgozik, nélkülöz, küzd, nem törődve ellenségeivel, kiket emberi viselkedése és költészete az i elementáris kímélet

lenségében, légió számra állít talpra ellene. *

* *

Amilyen veit az ember, olyan a költészete — minden izében igaz.

Lyrikus volt, egyike a legnagyobbaknak a világirodalomban... A költészet legegyszerűbb, legközvetlenebb, legig*zabb formáját művelte, de mely a leghatásosabb is, ha annak ősforrásaiból : az általános emberi érzel mekból s a természetből táplálkozik és egyszerű, keresetlen alakban, egyéni pretenció nélkül adja vissza ezt, amit onnan merített.

Az általános eubeii alapján állott, mint Shakespeare és Göthe ’s annak legtisztább, legmagasabb esimónyeiért hevűlt: a szerelemért, melyért kész feláldozni életét és a szabadságért, melyért kész feláldozni szerelmét, — aminthogy ez utóbbiért fel is áldozta minda- kettőt.