Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Fájdalom! a hir, mely a nemzet nyugalmát fölverte, egy alávaló gazember raíinirt esalási szándékának voit csak eszköze. Találkozott a haza földjén egy elvetemedett ember, kinek elég undok lelke volt arra, hogy gaz játékot űzzön a nemzet legszentebb fájdalmával. Az a sok szép ábránd tehát eloszlott, melyek Petőfy közeli hazatérése körül fűződtek. Ejente arról álmodott minden magyar ember, hogy milyen nagy ünnep lesz e hazában, mikor ráteszi lábát a magyar földre; találgattuk hogy mint fog kinézni: ősz megtört ember lép-e elénk, ki csak homályosan emlékezik már a 28 évelőtti eseményekre, avagy az évek súlyával daczoló délczegséggel áll elénk, s nagy, ragyogó szemeiből felénk világlik a dicső múlt emléke, mintha csak tegnap éltük volna át. Reggel aztán nedvesnek találtuk vánkosaink; sirtunk a gyönyörtől és fájdalomtól.

Ennek a sok szép álomnak immár vége van. Most már csak az a harag lángol lelkűnkben, melylyel Manaszes gaszcsalása háboritá fel lelkünket.

De még arra a kérdésre mindig nem tudunk megfelelni: hol van Petőfy; mert olyan bizonyíték, mely minden kétséget eloszlatna aziránt, hogy Petőfy a segesvári csatában esett el, nincs birtokunkban; azon feltevés, hogy a Petőfy lángleikének fénye 28 év alatt csak eljutott volna Szibéria jéghegyei közziil hozzánk, lehet igen plausibilis okoskodás, de semmi esetre sem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy Petőfy Szibériában, vagy másutt szóval orosz fogságban legyen. Abból, hogy egy alávaló embernek eszébe jutót" csalást űzni a Pe- tőfyről elterjedt hírekből, nem következik semmikép sem az, hogy már most felejtsük el azt a dolgot, s minden netán későbben felmerülő ily hirt előre is csalásnak declaráljunk. Felette sajnálnók, ha a Manaszes féle csalás arra bírná kormányunkat, hogy a megkezdett nyomozást kevesebb erélylyel folytassa, avagy talán — a kényes politikai helyzet által is erre unszolva — teljesen abban hagyja. Ez ellen hangosan tiltakoznék a nemzet közvéleménye, mely még mindég nem akar lemondani az édes reményről, hogy nagy költőjét viszont láthatja; tiltakoznék ez ellen azon, úgyszólván minden kétségen felül álló körülmény, hogy a népjogok leg- brutálisabb lábbal tiprásának máig is annak áldozatai Szibériában, hogy a szabadságharcz hősei közül máig is többen tartatnak orosz fogságban Szibéria jéghegyei között. Ezt tűrni egy pillanatig sem szabad. Azon szerencsétleneket ki kell szabadítani, vissza kell őket adni hazájuknak, közöttük Petőfy is ott lehet. De ha nincs is ott: kötelességünk szerencsétlen honfitársaink megszabadítására minden le-