Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
Arany szavak, bölcs mondások s ami fő ma sem vesztették el aktualitásukat. Mintha a XX. század vágyai forrnának e versben, annyira modern, annyira üde minden mondata . . * * * Petőfi képviselőjelölti szereplésének rövid vázlata után befejezésül szólok még néhány szót komáromi tartózkodásáról is. Mert joggal dicsekedhetik ez a mi városunk, hogy Petőfi is taposta földjét. A költő, mint ezt néhai jó emlékezetű Vált Ferenc tanáromtól, Jókai Mór sógorától hallottam, ki élő Petőfi relikvia-tár volt s mint ezt' Ferenczi Zoltán is megállapítja, 1842 augusztus hó utolsó napjaiban érkezett Komáromba Orlai Petries Somával együtt, közös barátjuk, az itthon vakációzó Jókai Mór látogatására. Jókaiék Nagy Mihály-utcai családi házában volt szállva, melynek helyére a jelenlegi tulajdonos, Ihász Lajosné, szül. Jókai Etelke emeletes bérházat építtetett. Jókai Mór angyali jóságu édes anyja magyaros szívességgel látta házánál fiának benső barátját, az akkor még ismeretlen nevű költőt. (Néhány héttel előbb jelent meg első verse [A borozó] az Athenaeum-ban.) Itt időzése alatt Petőfi megnézte a város nevezetességeit (nem sok volt még akkor), mint obsitos katona, erősen érdeklődött a vár iránt is s különösen sokat tartózkodott Jókaiék szigeti kertjében, mely jelenleg Löwy Fülöp tulajdona. (Később ebben a kertben irta Jókai »Hétköznapok^- cimü regényét.) Petőfi komáromi látogatása emlékét >A Dunán« cimü rövid, de hangulatos, szép verse őrzi. Ezt a verset Komáromban irta és pedig valószínűleg az említett szigeti kertben. Komáromból hajón utazott el a költő Pest felé, hogy akkor Dunavecsén lakó szüleit meglátogassa. Petőfi összesen csak három napig időzött Komáromban, megígérve Jókainak, hogy mihamarább alkalmat keres újabb látogatásra. Ezt az Ígéretét, sajnos, nem válthatta be. Soha többé Komáromba el nem juthatott, legalább testi mivoltjában nem. Szelleme azonban itt volt közöttünk mindig, itt van e mai dicsteljes napon is, mely örök időkre egybeforrott az ő halhatatlan emlékezetével ! Ne is távozzék tőlünk soha, soha ! Dr. Kiss Gyula. . ■ ------------ • - —— ,. * : \
