Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
Talán még is sikerült megmenekülnie s eddig alkalmasint Tordán családjánál van. Hiszen naponként kerülnek elé olyanok kiket elveszettnek tartottunk. Szászsebes aug. 10. 1849. Már 10 napja, hogy Sándor oda van. Ez borzasztó! Elfogva nincs, mert Bauer, kit a muszkák Segesváron elfogtak, ide visszaszökött s ez ott Sándort a foglyok között nem látta, róla nem hallott . . . Már bizonyosan vége van . . . Vagy kozák döfte le, vagy az oláhok verték agyon . .. Engem ő hivott ide: tehát nincs mit magamnak szememre vetnem De mégis ... ha Berénybe később érkezem ez vele nem történik! . . . Erdélyt óhajtád nyugalmad honának: ime teljesült. Hogyan is volt a dal? Egy gondolat bánt engemet: Ágyban párnák közt halni meg! Lassan hervadni el mint a virág, A melyen titkos féreg foga rág. Ne ily halált adj istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestől, Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget földet rázó menydörgés dönt le. Ott essem el én A harcz mezején, Ott folyón 8z ifjúi vér ki szivemből S ha ajkam örömteli légs'sava zendül Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyú dörej. Nem volt e ez több mint ábrándos kivánat ? Ez jóslátománya volt a géniusnak, az ihlet világos óráiban. Ti többi hübarátok, kik együtt töltöttük ott fentjunius utolsó napjait, gyanithattátok-e hogy egy hónap múlva örökre elfogjuk őt veszteni ?! Mily villámgyorsan ragadta fátuma őt az élet végpontja felé e két hét alatt! . . . És ha elgondolom: mily tündöklü fé- nyüek voltak e genius végnapjai!
