Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

A homorodi borviz forrásnál találkoztunk Bem főorvosával. Sándor azonnal föl lön villanyozva. Az ő bálványa Bem, ki lelkét egészen betölti. Apa és fiú közötti leggyöngédebb viszony fűzi őket össze, daczára, hogy Bem aristokrata és mo- narchista, Sándor pedig democata és re- publicanus, mit egymásnak nyíltan beval- ; lanak.

Bem csatáiról bés élve — minők Sándor szerint a világtörténetben még elő nem fordultak — elragadtatásában Bemet minden idők legnagyobb emberévé emelte.

E fölött támadt köztünk alegelsökomolyvita; minthogy én szintúgy el vagyok fogúivá Shakespeare iránt, mint ő az öreg iránt.

Bem Petőfi Sándorban a népköltőt szerette : s miután őt őrnagygyá nevezte s a harmadik osztályú érdemjelt mellére tűzte : haza küldé öt elhagyott lantja mellé, hol szerinte, nagyobb szüksége van rá a nemzetnek, mint a táborban.

„Gombattes mon ami, comme je com- battero is, justque a mon dermier moment!“ Mondá neki az öreg, utóbbi elválásuk perczében.

M.-Vásárhely, jul. 27. 1849.

Az ojtozi szoroson, mely Moldovába visz különösen lépettünk meg. Szemközt velünk egy csapat lovasság jön, melynek sisakjai az orosz gyalogságéhoz hasonlítottak. Már elfogottaknak tartottuk magunkat, midőn észrevesszük, hogy ezek Bem huszárai, kik e diadaljeleket Moldvában szerezték, hol nrntegy kétezernyi orosz sereget szétvertek. Fél óra múlva Bem is érkezett vissza Moldvából.

Midőn Sándor, Bem kocsijára felugorva, őt megölelte, az öreg hangosan nevetett örömében. A bereczki lakósok, kik ezt látták, azt kérdezték tőlem: „ez az ifjú talán fia az öreg urnák?“

Feltűnő, hogy Petőfi Sándornak soha sem volt ily kicsapongó kedve, tudtomra, mint ezen az egész utón, de különösen Bemmeli találkozása után. Egész nap versben beszélt. Utánozta Bem beszédmódját és azt mesterileg tudta. Kedélyes pajkos- sága már bosszantani kezdett, minthogy én szórakozott, buskomoly voltam.

Klapkávali összekoczanásakor, Budapesten, másodízben vetette le Sándor a honvédruhát s Bem azt most másodszor

I