Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Petőfi Sándor

utolsó napjai és halála.

(Egressv Gábor naplója után.)

Pest, jul. 1. 1849.

Tehát ismét országos költözködés! . . .

Pestet Szegeddel két szekérvonal köti össze, melyet vastag pórfelhő borit egész hosszában.

Szomorú látványa az önkénytelen népvándorlásnak !

Éjjel nappal tűnődöm : hová merre vegyem utamat.

S a választás annál nehezebb, minél kevésbé függ már most az a szabad akarattól.

A kénytelenség sarkamban van.

Mennem kell.... és egyedül.

Családom nem követhet, mert az én utam most igen hosszú lehet. Akarhatom-e hogy ők is martalékául essenek a sorsnak, mely engem üldözőbe vön? ....

És én Petőfi Sándor javaslatát követem.

Isten veletek hát szeretteim 1

Érzem, hogy sokáig nem foglak látni benneteket, mert a válás tőletek nem volt nekem oly nehéz soha, mint e pillanatban.

Nagy-Várad, jul. 19. 1849.

Midőn M. Berénybe értünk : Petőfi Sándor épen kocsira akart ülni nejével és kis Zoltánjával.

Hová, hová Sándor? kiáltom neki.

0: Hohö ! Gábor I . . . nézd, ha öt perez múlva jösz, itthon nem találsz.

Én: Hogy hogy?

0: Hát barátom Damjanicsot akarjuk meglátogatni.

Én: Aradra... most ?.. hát nem Erdélybe ?

ő: Hisz már nem is álmodtam, hogy eljöjj... minthogy egész határozottsággal nem is_ Ígérted.

Én: Igen, de én azt gondoltam, hogy te változhatlanul megmaradsz akkori határozatod mellett s igy vagy itt, vagy Erdélyben bizonyosan megtalállak.