Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Látogatás Garay Jánosáénál.

Irta : Bodnár látván.

1897. augusztus 24 én délután szegény Szárnovszkyval, a szekszárdi Garay szobor szerencsétlen véget ért megalkotójával meglehetősen szivsz^rongva csengettünk be Budapesten, a Reáltanoda utca 14. szám alatt levő egyik szerényebb udvari lakásba.

Garay Jánosnak, a költőnek özvegye lakott ott, Gizella leányával.

Csengetésünkre nam egyhamar jött falelet, azaz — ajtónyitás. Áz özvegy teljesen visszavonulva ólt. Csekóiy kegydijából nem telt fényes lakásra, cselédségre. Tártunk tehát jó ideig s megvallom, már nem sok reményünk volt, hogy bejuthatunk. Pedig nekem meglehetősen sürgős volt a dolgom. Akkoriban élénk levelezést folytattam Zichy Mihályival, a világhírű művészszel egy Garay diszkiadás iránt s itt volt az ideje a Garay-album összeállításának is, amelynek szerkesztésével még 1894 decemberben bízott meg a szoborbizottság. Boldogult F«;dös Vilmossal, a szoborbizottság elnökével több Ízben fordultunk mi már kéziratért s más, képben bemutatható reiiquiákért az özvegyhez, de pár udvarias sor, egy egy kis Ígéret volt a felelet,a,kézirat azonban késett, pedig már úgy terveztük, hogy 1897 őszén meg lesz a ezoborleleplezés . . .

Végre mégis kinyílt az előszoba ajtaja. Az özvegy leánya, Garay Gizella fogadott, oieiníe nem nagy bizalommal, de amikor Szárnovszky bemutatott, igazi őszinte, ma- , gyáros vendégszeretettel.

Az előszobából tágasabb szobába léptünk. Ez volt a szalon. Az ötvenes évek terpeszkedő öreg dívánja, a széles harcsa szájú fotelek kínálták, kellették magukat. A falról Garay olajfestésü arcképe tekintett reánk szelíden. Egy üveges szekrényből a Garay János által a magyar tud. akadémiától kapott ezüst serleg s más családi ereklye kandikált elő, de maga a szoba szomorú, bánatos, borongós volt, minden jel arra a nagy gyászra, mély szomorúságra emlékeztetett, amely egyetlen fiának azelőtt másfél évvel történt elhunytéval érte az amúgy is örökké bánatos özvegyet.