Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
Sajnos, a vizsgálatot a bekövetkezett zavaros idők miatt nem foganatosították s így Nagy Károly — dacára az akkori lapok folytonos csipkelődéseinek és kíméletlen támadásainak — igazolás nélkül is megtartotta képviselői székét, melyhez a közvélemény szerint erőszakos utón, jogtalanul jutott. Egykorú források igy beszélik el a magyar Tyrteüsz képviselőjelölti szereplését. Aki bővebbet akar tudni, olvassa el Férenczi Zoltán »Petőfi élete«, Halassy Aladár »Petőfi relikviák« és Hentaller Lajos »Petőfi mint képviselőjelölt« cimü munkáját s különösen a »Márcztus Tizenötödike* cimü lap 1848 junius 19 iki számát, mely utóbbiban, mint már emlitém, maga Petőfi Írja le bukása történetét. Mint hallani méltóztattak, megkóstolta Petőfi is a mellőzés fájdalmait, a bukás keserűségét. Leszállt a Pegazusról, de a gyalogjárás balul ütött ki rá nézve. Ki is ábrándult hamarosan a Politika szeszélyes, csalfa istenasszonyából s visszatért a Múzsák fehér társaságába, kik hamarosan elfeledtették vele a szülőföldjén szenvedett kudarcot. Már julius elején megírta a »Nemzet- gyűléshez«. cimü gyönyörű költeményét, mely- lyel fényes bizonyságot telt róla, hogy méltó helye lett volna a törvényhozás csarnokában. Fényes bizonyságot, mert hisz e vers ne hány sorát bátran aranybetükkel lehetne bevésni bármely nemzet parlamentjének homlokzatára. Akkora politikai bölcsességet, akkora államférfim érettséget, akkora igazságokat rejtenek magukban. íme a nehány sor, melyeket a költő ke véssél bukása után a megalakult nemzetgyűlés tagjaihoz intézett: v Bármily erővel, bármily áldozattal Hazát kell nektek is teremteni ! Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell akarnotok. Egy uj hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély, nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. Nem mondom én, a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek s amely porlatag már, Vessétek azt el kárlelhetlenül, Bármily szent emlék van csatolva hozzá, Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge!
