Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
féle alantas fogással és presszióval a többséget a költő ellenjelöltje részére hódították. Szabad- szállás város tanácsának tagjai többek közt azzal fenyegetőztek, hogy lemondanak hivatalukról, ha a város » szégyenére« Petőfit választják meg követnek. A nép közé pedig az a kortes-hir volt kilökve, hogy a kormány szívesen látná, ha Petőfit suttyomban agyonütnék, mert ellensége a királynak és a kormánynak. A hangulat rövid néhány nap alatt annyira megváltozott, hogy midőn junius 15 én reggel Petőfi Szabadszállásra ment, az ellene hangolt nép lehurrogta, megdobálta, nem engedte szóhoz jutni, sőt agyonveréssel fenyegette, ha rögtön nem távozik. Petőfi látva a helyzetet, lakására , ment, kocsira ült, melyet a választási elnök bocsátott rendelkezésére s feleségével együtt egy mellékúton Kunszentmiklósra hajtatott. Eközben Petőfi kunszentmiklósi párthívei mintegy 200-an Bankos Károly vezetése alatt kocsikon elindultak Szabadszállás felé szavazni. Megérkeztükkor csodálkozva értesültek Petőfi távozásáról s miután a Nagy Károly-párti tömeg őket is inzultálta és agyonveréssel fenyegette, eltávoztak a választás színhelyéről és hazahajtattak. Így történt meg aztán az a szégyenletes eset 1848 junius 15-én, hogy a legnagyobb magyar költőt a saját szülőföldjén egy olyan obskúrus hétköznapi alak buktatta meg, kinek ma már a nevét is alig ismerjük. Petőfi bukása történetét saját maga irta meg a Március Tizenötödike junius 19-iki számában. Innen rövid kivonatban átvették a többi lapok is s általában az egész magyar sajtó felháborodott az eseten. A költő, ki Kunszentmiklóson maradt Bankos Károly barátjánál, egész a kétségbeesésig elkeseredett bukása miatt s mindjárt harmadnap megszerkesztette a petíciót a választás ellen. A petíciót 176 választópolgár irta alá s küldöttség vitte fel Deák Ferenc akkori igazságügyminiszterhez, melyet maga Petőfi vezetett s személyesen is előadta sérelmeit a miniszter előtt. Majd az esetből folyólag kemény hírlapi polémia fejlődött ki Petőfi és Nagy Károly között, melynek az lett a vége, hogy a költő
