Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
S a költő — úgy látszik — nem közönséges agilitással fogott hozzá a választás előkészületeihez. Bizonyára egész modern felfogása lehetett a jelöltségről, mert igénybe vette a sajtó segítségét is. Több lap már 1848 május végén hozta a hírét, hogy Petőfi a szabadszállási kerületben követjelöltül lép fel, sőt a Pálffy Albert szerkesztése alatt álló igen elterjedt lap, a Alárcius Tizenötödike junius 3-iki számában nagy vezércikket ir Petőfi jelöltségéről s meleg hangon ajánlja megválasztásra. Junius 5-én aztán maga a költő is leutazott a kerületbe, hogy személyesen mutatkozzék be a tisztelt választó polgártársaknak. Volt Kun- szentmiklóson, Laczházáo, ‘ Fülöpszálláson és Szabadszálláson, mely utóbbi a kerületszékhelye i Mindenütt tartott hosszabb, rüvidebb szónoklatot és nyílt levélnek címezett nyomtatott prok- lamációkat osztott széjjel a nép között, melyben magát képviselőül kéri megválasztatni. Bízvást őt tekinthetjük tehát a korunkban annyira divatossá vált * nyílt levél« feltalálójának. Nyílt levelében igen szükes politikai programot ad, ellenben a saját személyéről annál bővebben és képviselőjelölteknél éppen nem szokásos őszinteséggel nyilatkozik. Nincs benne semmi póz, semmi nagyképűsködés. Többek közt magát ekképen mutatja be: »Úgy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony, köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta Az az én apám.« A nép ez első kortesutjában elég melegen j és rokonszenvesen fogadta. Jelöltségének fő-fő- támogatói Bankos Károly a kunszentmiklósi tanács tagja, Lestdk Ambrus ottani chirurgus és a szabadszállási jegyző voltak. Három napot vett igénybe a kortesut s úgy látszott, hogy Petőfi ügye jól áll. Maga Petőfi is ebben a meggyőződésben távozott Budapestre, megígérvén, hogy néhány nap múlva újra visszatér a kerületbe. A mi a költő politikai hitvallását illeti, arra nézve költeményei és naplójegyzetei nyújtanak kétségbevonhatlan adatokat, biztos tájé koztatást. Radikális volt ő a szó legvalódibb értelmében. A respublika volt az ideálja s a monarchikus kormányformát nem tartotta alkalmasnak a polgárság boldogulására. Elégedetlen volt a Batthányi ministeriummal s lépten-nyomon erős nyilatkozatokat tett a kormány erélytelen- sége ellen. Különösen azért haragudott s ezt
