Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Puschmann Ida szintén lírikus tehetség, — szintén az egyéni lelki átélések finom, diskrét hangulatai ihlették alkotásra. Elolvasta Petőfi Sándor Szülőföldemen“ cimü versét. Elolvasta és átélte minden sorát. Mintegy önszuggesztióval beleringatta magát a költemény hangulatába — és aztán anélkül, hogy hangjegysorokat vetett volna papírra, a leikéből előtörő melódiákat lehelte rá a fehér billentyűkre. A furulya hangja, a cserebogár zümmögése, a dajka dala, az alföldi szép nagy rónaság szelíd mélabuja mind benne volt ab- ban az ábrándban, amit Puschmann Ida elmélázó lelke, nagy zenei megértése vitt bele a Petőfi-ábrándba.

D o b a y Sándor, a mi fehérhaju fiatal ; vezérünk az ő nagy irodalmi tudásával, rokonszenves közvetlenségével és szép magyar pát- hoszával olvasta fel a megnyitó beszédét, a melynek nemes tónusa, gondolatbeli mélysége és közvetlensége megérdemelte azt a zugó tapsvihart, amelyet támasztott.

A szép Petőfi nóták kinek ajkáról hangozhatnának igazabban, nemesebb lendülettel, kurucosabb hévvel, magyarosabb elbusulással, mint a dr. L á n y i Jánoséról ? Minden árnyalat, minden kép, amit ezek az édes-bus nóták olyan pazarul ontanak, mesteri plaszfi- citással fejeződtek ki énekében.

És most keressük a. jelzőket, — kifejező, megvilágító bírálati méltatást arra a gyönyörűségre, amelyet a tiszta fehérbe burkolt karcsú leány, Valkovszky Erzsébet adott nekünk az ő Petőfi-conferancejével. Nevezhetnők de- bütjét igy : „Petőfi a nő lelkének távlatáról,“ — mert ennek a géniusznak egész varázsa, amint az a női lélekben hoz létre resonanciát, kifejezést nyert Valkovszky Erzsébet bűbájos beszédében. Megcsodáltuk azt az esztétikai éleslátást, azt a merészen és plasztikusan szárnyaló irodalmi jellemzést, a mivel Petői térfoglalását az emberi lélekben magyarázta. És elragadott bennünket interpretációjának nemessége, tragikus emelkedettsége és lírai tüze. Amint sötét szemei megragyogtak a belső ih- letettségtől, amint szinte megittasult a saját szavának zenéjétől, — egyike veit a legpoeti- kusabb jelenségeknek. Az áhitat bensőségével fogadtuk ezt a nagy debiit.

Végül a „Méramarosszigeti Dalkör“ gyönyörű kórusa énekelte el a „Falu végén kurta kocsma“ cimü szép műdalt — és ezzel véget ért a Szilágyi István-Kör Petőfi estélye, amely talán a legszebb, amit ez a társaság eddig alkotott.

H. B.

/'V) o^ fée-eri Y Z- j Y/f í- ,

i

„ zr *