Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
WMmm— Dzorovics azt| mondá, hogy a két internáltat időközben bizonyára már meg is ölték. „De ha már meghaltak, vannak Szerbiában törökök, _ ---------- V.) UUiailUl UMWtWVkMjUM) nagy müve Flórenczről, Bonazzié Perugiáról, Ci B Cesar Olaszország története s az olasz függetlens e harczok leírása s Garotti nagy munkája PiemokJ! legnevezetesebb akadémiai kiadások. Cesnola tábornok Cyprusban szép archelogiai gyűjteményt szerzett, mely Madridban van felállítva. Legtöbb tartja egy-egy követ hajítani rám. Több ujságlap nem átalta magát pellengérré tenni, hogy nevem rá szögeztessék. Nem szükség a világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk föl akárhol e nagy könyvet, s egy lapjából is megtanulhatjuk. A népszerűség a tarpeji szikla, melynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajitsák. A népnek mulatság kel). Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla-tetejére ért velem az ujongató sokaság, nem részegített meg a rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélekjelenléttel vártam a letaszítás pillanatát és ennek köszönhetem, hogy nem a fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a mélységben, alant és koszorutla- nul, de állok ! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemet lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlangjába ? hadd szaggattak volna szét e vad, de nemes állatok 1 . . . miért löktetek ide, hol a csúszó mászó férgek hemzsegnek ? melyeknek csípése nem halálos, de több mint ha- lásos : undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos lelkű fíczkók hizlalják rajtam piszkos nyelvőket, miket eddig csak arra használtak, hogy az uralkodott önkény kegyelmes sarutalpát nyalogassák, mint farkcsóváló alázatos ebek. De bűnös Yagyok-e vagy sem? mit vétettem ? Egy verset Írtam, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyülésen kimondtam, hogy a minisztériumban nincs bizalmam. Akkorjában úgy viselte magát a minisztérium, hogy igazán nem bízhatott benne az, a ki féltette a hazát; ezt pedig csak az félti, a ki szereti. Kül- és bel-háboru fenyegetett, és hadseregünk nem volt, s fölállítására nem tett lépést a minisztérium ; Jellasics föltüzte Horvátországban a leg- nyilvánosabb párlütés zászlóját, s a minisztérium úgy bánt vele, mint daczos gyermekével a majom szeretető anya, az ember nem tudta, czirogatja-e, vagy pofozza ? s ezekhez járult a budai vérengzés ... itt a haza szivében, a minisztériumnak csaknem szeme? láttára aprította egy idegen zsoldos összehasonlítást és egyéb nagyszerű detailt, melyet egy Petőfi sehol se szokott eltagadni. Sokat lehetne még költőnk politikai optimis- musáról elmondani, azonban tovább kell sietnünk: Mily gönczös ellentétet képez mindezekhez Petőfinek költői világnézlete. Mindenesetre nem eléggé ösmeretes még, hogy Petőfi épen legérettebb és legoriginalisabb költői termékeiben legsötétebb pessimistának mutatkozik. Mig tehát mint polgár a legtapasztalatlanabb, legnaivabb optimista, addig mint költő legérettebb, legkomolyabb peBsimista. Pessimismusa alatt t. i. e helyen nem értve holmi Eduard von Hartmann féle otromba pessimistelei-t, hanem olyasmit, a miről a divatos ephemer világfájdalmárok és óh-s jaj- lyricusoknak még legcsekélyebb fogalmuk sincs: Schopenhauer-féle pessimísmust, mely — bizonyos | Jézus Christus tanának leghübb utánzása, vagy követése. Ezen álpessimisták ellen intézte Petőfink „Világgyülölet* czimü gyönyörű költeményét, mely a magyar irodalomban még soha elő nem fordult souveránitással utasítja el a világfájdalmárok plebs-ét. Petőfi csakugyan a legaristocraticusabb magyar költő. . . . Schopenhauernek „apostola* és kéziratainak örököse dr. Frauenstaedt Berlinben nem győzte dicsérni a „Világgyülőletet,“ midőn megösmertettem vele. Valóban' Petőfi költői pessimismusa oly érett, hogy e nemben ritkítja párját, még az egész világirodalom költészetében is. Olyan költemény mint az őrült, Világosságot, Az utolsó ember, s számtalan hasonló irányú és tartalmú által Petőfink a világirodalom gazda- gitója lön. (Erről többet és érdekesebbet mond dr. Ziel-nek Petőfi fordításomról irt terjedelmesebb birálata a „Bostocker Zeitungéban 1872. januárban.) És épen ezek a költemények nem léteztek eddig élvezhető, vagy csak érthető német, vagy más nyelvű fordításban. Igaz is, hogy nem mindennapias olvasmányok. A dudásnak se tetszik a Beethoven Sonate ja: (Semmi kétség, hogy Toldy is kézikönyvében különös súlyt fektetett Petőfinek ezen legsajátságosabb oldalára.) Magától értetik, hogy költőnk pesinismusa csupán csak concret alakban nyilvánul; mert sensu proprio és abstract modorban csupán csak philo- sophusnak szabadna azt kifejezni. Dühriug Ede, a berlini egyetemen a nemzetgazdászat magántanára, Petőfi pessimismusára vonatkozólag többek jrfzt es irja hozzám (1873. julius 9. kelt) levelévé ■ ■ WVi 1 ben: „Es scheint, dass gegenwärtig derjenige Pessimismus die meisten Wurzeln in das Leben selbst zu treiben bestimmt sei, der radical genug ist, den transscendenten und nihilistischen Gemüths- pessimi-mus selbst zum Gegenstand zu machen u. alles das aufzulösen, was keinen natürlichen Zusammenhang mit dem Menschenschicksale hat.* a valódi Pessimismus tehát nem foglalkozik Péter bácsi, vagy Pál koma hallatlan balesetével, vagy Erzsók néni kiraboltatásával, vagy a ti zsebeteknek vagy a mieinknek ürreségével stb., szóval: azzal a mit Dűbring Ede (rosszul kifejezve) „Gemüths-pessimismusnak* nevez; hanem az egész napirendszert, mint olyant, az egész objectiv, látható és láthatlan világot átkarolva bátorkodik kérdezni hogy: minek és miért? (Ily metaphisikai hurt pengetnek a világirodalom hősei: Shakespeare: Hamlet, Goethe: Prometheus, Faust, Petőfi: Vilá gosságot, őrült, Eötvös Karthausi, melyben azonban több a sentimentalis világfájdalom) Avagy tán vakmerő bűn volna ilyesmit kérdezni ? ............... M ire volnának aztán e földön a kevés valódi költők, philisophusok és a sok theologusok?------L ássuk most Petőfinek re pu,b ük ai prog- rammját, mely eredetileg nem egyéb, mint az 1848. „Életképek“ II. félévi 26. sz. (junius 11.) vezérczikke. Egész épségében közöljük ezen egészben igen jellemző és emelthangu s sok részleteiben gyönyörű müvecskét, mely a végén szinte mint eskü, vagy ima hangzik s mégis csak — Optimismus. Nevezetes még benne, hogy a vége felé oly mérsékelt hangon beszél Petőfi, hogy alig lehet ráismerni az 1848-beli vörös szerkesztőre. (Az eseményeket, melyekre czéloz, ismereteseknek tehetem fel, bővebb commentárhoz úgy se lévén terünk.) Pest, május 27. 1848. Bocsásson meg a’ haza, hogy most, midőn minden pillanata oly drága, oly fontos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve, a közönségtől ezen egy két perczet nem merném elrabolni. Tény, hogy még a márcziusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvencze voltam ... néhány hét, ime egyike vagyok a leggyülöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiui kötelességének 1 .......... s ő része hozható színpadra; de azért a szereplőnek úgy kell játszania, nehogy az egésznek int enti ói csorbát szenvedjenek. Persze Ha ilyen kétségbeejtő körülmények között kikiáltom bármily válogatatlan szavakkal, hogy nem bízom a minisztériumban, ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, a ki nem tudja, mi a hazaszeretet. Hallgatni mindig könnyebb, mint beszélni, a a ki figyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet, de igenib ellensége az, a ki látja a veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bízom a minisztériumban, nem akartam én őket elkergettetni, hanem ősztőnöztetni általatok arra : viseljék magokat úgy, hogy átalános bizalomban, szeretetben részesüljenek. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidüljenek a rúd mellől, hanem hogy sebesebben haladjanak. A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rósz. Ha én a minisztériumnak volnék, jobban bíznám azokban, kik őt koronkint gáncsolják, mint a kik örökké határtalan bizalmat szavaznak iránta, mert legroszabb esetben is gáncsolói legalább nyílt őszinte ellenségek, mig amazok tatán álbarátok ; ki tudja ? előttem legalább igen gyanús, hogy az egész bukott pecsovics-párt térdet fejet hajt a minisztérium előtt. Jó emberből lehet egyszerre rósz ember, de a roszból egyszerre jó soha sem lesz. De én nem hiszem, hogyha minisztériumnak ellensége csak egy is azok közül, kik őt eddig megrovogatták, sőt tudom, hogy nem ellenségei, hanem a legőszintébb barátai, és ezért nagyon igazságtalanok, kik minket gyanúsítanak, piszkol- nak. Azonban, ha tetszik, gyanúsítsanak, piszkol- janak tovább is .... mi azon vagyunk, hogy a méltatlanságok eltűrése a legkisebb áldozatunk legyen, melyet a haza oltárára teszünk. Egyébiránt bármily nagy emberek ministereink és én teljes elismeréssel vagyok lángelméik iránt, nem hagyhatom helybe, a mit nagyon is túlbuzgó barátaik hirdetnek, hogy egyedül csak ők menthetik meg a hazát. Kimondhatlan szomorú dolog volna, ha nyolcz emberen állana egy nemzet élete vagy halála. S ha mindjárt igy volna is, ezt nőm volna szabad kimondani, mert ha e hit elterjed és meggyökerezik ,] éktelen kárára le- ft hét a nemzetnek. De nincs igy. Az én hitem más, én azt vallom, a mit vallott a nagy franczia forradalom: „vannak a statusban hasz- ?í nos emberek, de szükségesek nincsenek.* Minden időszak megtermi a maga embereit, s angil Iliiül, 1*6 üJUnconutvtwtt - , szerencsés kiosztása, a karénekek szabatos betanulása, a szereplők élénk közreműködése az öltözénál többet, minél több kell neki. E hitvallás elveszi egy részét az emberek nimbusának, de csak azért, hogy méltóbb helyre tegye, a gondviselés fejére. A mi „a királyohoz* czimü versemet illeti, mely népszerűtlenségem főoka, az a republicanismus első nyilvános szava volt Magyarországban, és határtalanul csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy az utolsó is egyszersmind. A monarchia Európában vége felé jár, a mindenható isten sem mentheti meg többé. Ha valamely eszme világszerüvé lesz, előbb lehet a világot magát megsemmisíteni, mint belőle azon eszmét kiirtani. És ilyen most a respublika eszméje. Azonban a monarchiának van még jövendője nálunk, sőt mostanában elkerülhetlen szükségünk van rá, ezért nem kiáltottam ki a respublikát, nem lázitottam (mint rám fogják), csak megpenditettem az eszmét, hogy szokjunk hozzá. Ennél többet tennem esztelenség lett volna, ennyit tennem a haza- és emberszeretet kényszeritett, a magam föláldozá- sával is. Igen, a haza- és emberszeretet. Átalakulásunk mindenesetre vérbe fog kerülni, arról szó sincs ; azon kell hát lennünk, hogy minél kevesebb vérbe kerüljön, és erre legczélsze- rübb eszköz, az uj eszmét lassanként, apródonként terjeszteni, megkedveltetek Jaj nekünk, ha egyszerre berohan ajtóstul 1 akkor nem lesz kenyerünk, mert a vérfolyamok elmossák vetéseinket 1 Ennek elkerüléséért Írtam a mit Írtam, s megnyugszom benne, mert a mennyit ártottam vele magamnak, annyit használtam másoknak. És ezért ne bántsátok a republicánusokat, ne lázasatok ellenök, mig ők nem lázitanak és ők nem fognak lázitani, mert tudják, hogy a minek meg kell lennie, meg lesz. A keresztény vallásnak csak tizenkét apostola volt, mégis elterjedt; hogyne terjedne el a respublica, melynek már annyi apostola van és annyi martyrja volt! Tudjátok Párisban a saint-Méry utczát? ott 1832-ben száz republica- nus ifjú esett el ...........olvassátok el a történetne k e lapját, megtanulhatjátok, milyen katonák a republicanusok.......... 24,000 betanult hóhér alig b írta kiirtani e 100 gyermeket 1 Petőfi Sándor.*
