Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Egyik sem áll. Ahány szerelmi vonatkozás, miudinegaunyi másfajta rezgése a szív húrjainak. Azt mondám korábban, hogy nőkkel szem­ben bátortalan volt. Igaz, de ez a bátortalanság nem a nőnemmel szemben való gyávaság őnála, hanem azon körülmény, hogy ö a nőben egy magasabb lényt, a teremtés igazi remekét látja és tiszteli. Ami pedig bordalait illeti, talán egy sincs olyan köztük, melyet az ö saját borszenvedé­lye teremtett volna. Petőfinek egv ismerősétől, Jókai Mór sógo­rától, egy néhai jó professoromtól: Vály Ferenci­től hallottam, hogy' Petőfi Komáromba készült. Jókai Mór ezt közölte szülőivel, Petőfi csaku­gyan el is ment Komáromba, az öreg Jókai fogadta és adott neki szállást. Mikor Petőfi szo­bájába lép, az egész szoba tele boros palackok­kal, kanosokkal és poharakkal. Petőfi elcsudálkozik ezen. Mire az öreg Jókai ezt válaszold: „Sándor öcsém, aki annyi és olyan szép bordalt éuekel, mint te teszed, annak sok és jó bor is kell, nohát énnálam ne szenvedj ebben hiányt“ Mire azután Petőfi moso- lyogva jegyezte meg: Urainbátyám én a bort csak megénekelem, de meg nem iszom.“ Ez adatot sehol feljegyezve még nem talál­tam, de akitől én hallottam, annak a férfiúnak a szavahihetőségéhez kétség nem fér. Ezzel volt szerencsém Petőfi életéből önök­nek rövid vonásokban egyet mást elmondani. Hogy is mondja a költő : „Jó Petőfii pihenj békén. — Valahol az ország szélén.“ Igen ! pihenj ! Lelked nyugodt lehet. Mert ha csillag szemeddel letekintesz a magas egekből, láthatod, hogy az elvetett mag termő talajra talált. Nézd, ezek a magyarok itt távol vannak hazá­juktól, a mindennapi kenyérérti küzdelem őket idegenben élni készteti, de ha a hazának szük­sége van fiaira, mind talpon van. íme lásd, hogy csakugyan sast nemzettek a sasok és nem szült gyáva nyulat Nubia pár­duca !

Next

/
Thumbnails
Contents