Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Petőfi Sándor költeményei a haza halárain túl, a müveit külföld előtt szimbólum, a dicső, a honszeretö, a lovagias, a nyiltszivü magyar nemzet szimbóluma.

Mert abban, amit Petőfi Sándor dalol, benne van hazájának, nemzetének minden buja, bánata; — kevés öröme és sok könnye és ezek közé helyezi el a maga viszontagságos, hányatott életét, kedély világát, érzelmeit és szerelmét.

Hányatoltabb, viszontagságosabb, küzd el-; mesebb, reményekben és csalódásokban gazdagabb életet, mint aminő Petőfi Sándoré volt, alig élt még valaki. De azért nagyobb erkölcsi és lelki tisztasággal nem ment át a halálba senki- sem, mint ö.

Az a 26 esztendő, mely neki életidőben adatott, inkább a tövis — mint a rózsatermés ideje volt.

És bár demokratikus hajlamánál, természeténél fogva a kiváltságok, a megkülönböztetéseknek esküdt ellensége volt, ő maga a legkivált- ságosabbb, a legmegktilönböztetettebb osztályhoz tartozott. De nem az emberek által osztogatott | kiváltságok, nem az emberek által tett megktir lönböztetések rangsorozatába, hanem az Isten kegyelméből valókéba.

„Érezem barátom“ — monda egyszer egyik barátjának, „hogy nem mindennapi embernek születtem."

Barátja ezt a nyilatkozatot önhittségnek tartotta és ezért igy szólt hozzá: „Hadd lássam, nem pirulsz-e el e bátor nyilatkozatod megismétlésére.“

Amire ő még nagyobb nyomatékkai monda: „Igen, újra mondom, érzem magamban, hogy nem mindennapi embernek születtem."

És ezt az önfanatizinust sejtető kijelentést bizony nem az önteltség mondata vele. hanem a géniusz szólalt meg benne, mely fényével lelkét bevilágitá.

Élete a maga rideg valósága dacára — csupa költészet.

Költészete a maga eszményi szépsége mellett — csupa valóság.

Az élő Petőfi számára nem termett az élet babért. Ezt az ihletett főket megillető virágot a halál botanikája fédezte fél és szerezte meg számára.

Gyermek és diákévei örömtelenek valának, mert ö csak obedieniiát ismert, nem pedig dis- cipliuát; vagyis hajlott a szép szóra, de fegyel-