Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Petőfi Sándor költeményei a haza halárain túl, a müveit külföld előtt szimbólum, a dicső, a honszeretö, a lovagias, a nyiltszivü magyar nemzet szimbóluma. Mert abban, amit Petőfi Sándor dalol, benne van hazájának, nemzetének minden buja, bánata; — kevés öröme és sok könnye és ezek közé helyezi el a maga viszontagságos, hányatott éle­tét, kedély világát, érzelmeit és szerelmét. Hányatoltabb, viszontagságosabb, küzd el-; mesebb, reményekben és csalódásokban gazda­gabb életet, mint aminő Petőfi Sándoré volt, alig élt még valaki. De azért nagyobb erkölcsi és lelki tisztasággal nem ment át a halálba senki- sem, mint ö. Az a 26 esztendő, mely neki életidőben adatott, inkább a tövis — mint a rózsatermés ideje volt. És bár demokratikus hajlamánál, természe­ténél fogva a kiváltságok, a megkülönbözteté­seknek esküdt ellensége volt, ő maga a legkivált- ságosabbb, a legmegktilönböztetettebb osztályhoz tartozott. De nem az emberek által osztogatott | kiváltságok, nem az emberek által tett megktir lönböztetések rangsorozatába, hanem az Isten kegyelméből valókéba. „Érezem barátom“ — monda egyszer egyik barátjának, „hogy nem mindennapi embernek születtem." Barátja ezt a nyilatkozatot önhittségnek tartotta és ezért igy szólt hozzá: „Hadd lássam, nem pirulsz-e el e bátor nyilatkozatod megis­métlésére.“ Amire ő még nagyobb nyomatékkai monda: „Igen, újra mondom, érzem magamban, hogy nem mindennapi embernek születtem." És ezt az önfanatizinust sejtető kijelentést bizony nem az önteltség mondata vele. hanem a géniusz szólalt meg benne, mely fényével lel­két bevilágitá. Élete a maga rideg valósága dacára — csupa költészet. Költészete a maga eszményi szépsége mel­lett — csupa valóság. Az élő Petőfi számára nem termett az élet babért. Ezt az ihletett főket megillető virágot a halál botanikája fédezte fél és szerezte meg számára. Gyermek és diákévei örömtelenek valának, mert ö csak obedieniiát ismert, nem pedig dis- cipliuát; vagyis hajlott a szép szóra, de fegyel-

Next

/
Thumbnails
Contents