Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
mai kor panaszoljon miatta, a nemes ember nem ki- ' váltságos ur többé a hazában, hogy a gúny ostorát ellene emelje, a nép nem szolga többé, hogy lánczait , tördelje, ha sötét napok jönnek a hazára, nem vár ennek semmi osztálya Thyrtaeusára, hogy védelmére felkeljen. Honfi érzetétől át van hatva minden ember. Nem kell a költőnek a zászlóval előre rohanni, az egész nemzet mozdul. Ha villámok sújtanak az ország czimere fMó, a korona védi azt azoktól. Petőfi felébreszthetetlen. De az eszme, az arány, melyet ő megállapított, életben tartandó.“ Jókai Mór ezen határozott szavai, jóllehet azok csak az általános közhiedelemből meritvék, mégis tekintve azt, hogy ő Petőfi Sándornak kortársa és I barátja volt, ki tragicus végzete iránt ép oly nagy j részvéttel viseltetett s az egyes felmerült jelenségeket eddig is gondozta és a dalnak érdemeinek méltatása ! tárgyában magának kivált a „Petőfi társaság“ megalkotásával érdemeket szerzett, nem csekély bizonyítéknak veendők és Szeremleynek 1863. közzétett Petőfi . sirja czimü közleményében felhozott adatok alapján Petőfinek Segesvárit történt elestét magáévá tette. De ha már idézünk, hallgassuk meg Rákosy Jenőt is, ki Petőfiről igy ir: „Tragicus hatalommal ereszkedik le ránk s borul lelkünkre Petőfi Sándor végzete. Nemcsak hogy idejének egy fenomenális nagysága mint az utolsó közember vész el aközös semmiségben, tűnik el nem megdöbbentő égi ’ jelek, de a földi tisztességadás és szivek rázkódása i nélkül a föld színéről az, aki rendelve volt rá, hogy | egy nemzet jajgasson koporsóján, közönséges felfo- | gásnak tartanám, azt nevezni Petőfi tragikumának. Az ő tragicuma az, ami minden más tragicus hősé, | hogy nem a világba való volt. Meg kell vala hason- I lania barátaival, meg végül magamagával is, annyira , csak végletei vonzották hajlamaiuak, kiválasztott irányának“ stb. De idéznénk bármennyit és akárkitől, a végeredmény mindig csak az: hogy vannak tények melyek alapján el kell fogadnunk Petőfi Sándornak Segesvárit történt elesetét.