Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
Évek múltak el ismét, melyek semmi bizonyosabbat, vagy újabbat napfényre nem hoztak, inig újra nem akadt honfi, ki e tárgyat újabb vizsgálódásának tárgyává tette, fis nem is kell soká várakozni, mert már 1871. évben Szádvich József, Balatoni József álnév alatt felhívást tett közzé, melyben felhívja mindazokat, kik az 1849. évi julius 31-iki ütközetben részt vettek s Petőfi ottani végpontéiról tudo- domással bir ak, azt vele, ki erro vonatkozólag adatokat gyűjt, közölnék. E felhívásra Írja maga Szádvich József a „S z a b a d s á g“ czimü napilapban, számos érdekes adatokat tartalmazó levelet vettem, ezek között Bartha János sorai legtöbb becscsel bírnak. Bartha János volt honvédszázados ugyanis ezeket írja : „A csata elmúltával másnap llaydte osztrákezredes hányatta sírba az elhunyt bajnokokat, azonban, kikben még egy kis életjel mutatkozott, ezeket részint orosz kezekbe, részint pedig a közelfekvő faluk polgárainak ápolás végett átadatta. így jutottam |;én is ötöd magammal Segesvárit 14 sebbel a Bakon- féle házba. Itt létem alatt egy alkalommal betévedt hozzám egy faárus székely atyafi, te- rebélyesi lakos, aki minden felhívás, vagy kérdezős- ködés nélkül elbeszélte nekünk, hogy ő csata után két beteget ápolt istálója padján, egy nagyon megsebesült hazaüt, aki midőn felödült az ő kíséretében, illetőleg kalauzolása mellett ment ki a román határszélre s ott az elváláskor magát Petőfi Sándornak nyilvánitá. Ezen állítás mesének ugyan beillik, de ténynek el nem fogadható, mert ha Petőfinek sike rült a román határszéleket elérnie, akkor menekült volna is, s talált volna módot, családját hollétéről értesítenie, de megtette volna azt magán utón azon két hét alatt is, inig állítólag annál a faárus székely atyafinál lett volna. Az is furcsa, hogy Petőfi éppeu az elváláskor mondta volna el a faárusnak nevét a nélkül, hogy valami megbízással látta volna el, a j mit éppen ilyen ember által legjobban eszközöl- j inthetett volna, hisz neje nyomban az ütközet után, midőn a sereg Marosvásárhelyre vonult tudakozódott férje sorsa iránt, s akkor róla senki semmit sem tudott mondani. De a legnagyobb humbugot követte el mégis Petőfi nagy nevével Manasses Vilmos Szatmári, beállítva dr. Tomcsányi Imre szerkesztőhöz kijelentvén,
