Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

Tőlünk alig ezer lépésre azon perczben bontá meg két ezred dzsidás a tömeggé alakult zászlóaljat.

Á buszárság verekedett, de mit tehetett háromszáz annyi ellen! Rákiáltok Petőfire, oda mutatók az eseményre. Ö ott maradt és csak annyit mondott „po- tomság“. — Csakhamar az egész arczvonal megfutott.

fin rámutaték a balszárnyra, hol a tábornok is futott. Petőfi szemét ada vétó, szó nélkül megfordult és futni kezdett. Én is csakhamar helyemre érve lo vamat kézügybe kapva, ráültem és száguldottam. A hu- szárság már mind elfutott volt, a tüzérség ágyúit oda hagyja, s melyek a balszárnyra voltak állítva, a gyalogság egy részével az erdőbe menekültek. Mi futottunk az országúton fölfelé. Engem helyismeretem rövid utón vezetett. Utánunk a két ezred dzsidás ; mikor a faluból már kijöttünk, láttuk, hogy a mig e két ezred támadott, egy más ezred a Küküllő mellett halad fölfelé egyenes vonalban, s mikor már Fehéregyházát mintegy fél mértföldre t elhagyta, jobbra fordult és egyenes szögletet képezve igyekezett átvágni az országutat és igy a menekülést. A lovasság nagy részének még volt ideje e körön kívül hatni, de a gyalogságból csak az menekült, aki tartalékba volt állítva ; azok, kik tűzben voltak, bekerítettek. A kik e körben maradtak, azok 60—70 sebesültet kivéve mind elestek. Engem lovam a körön kívül segített. Petőfi gyalog volt, és igy a körben benne maradt.

Egy dombra érve visszanéztem és Petőfit hittem felismerni. A helyet, hol láttam, e pillanatban is annyira élénken képzelem, hogy rá tudnék mutatni s valahányszor mellette elmegyek, önkénytelenül felmerül előttem akkori alakja, a mint fedetlen fővel, széteresztett ingnyakkal, — lengő zubbonyával futni láttáin.

Ennyi, mit saját szemeimmel láttam. Leíróin azt is, mit később felőle hallottam.

1