Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

^ A harcz véget ért, a fegyverek elnémultak, és a látvány iszonytató volt. Százakra menő hulla borította a tért s a hősök vérétől piroslott a mezőség, némán, telve szívfájdalommal járja körül sok ember e nagy temetőt, hogy övéit keresse és megismerje, de még nagyobb a bú, mikor a szeretettek nyomára akadni nem lehet, egy gonosz sejtelem támad a lélekben, az örök elvesztés érzete, melynek kínzó behatása súlyosabb a néma fájdalomnál.

Bem szétvert seregével M. Vásárhelyre vonult, mig Lüders Segesvárit a további teendőkkel Haydte ezredest bízta meg. Ez a polgári elöljáróságot utasította, hogy közmunkaerövel 24 óra alatt az elesett katonákat a csata színhelyén ásattassa el, addig a tábort katonai őrizetre bízta. Másnap korán hajnalban több száz munkáserő vonszoltatott ki e gyásztórre, s parancsszóra katonai felügyelet mellett nyolcz vagy tiz óriási gödröt ástak egymás mellett, azután a hullákat irgalmatlanul megfosztva utolsó ruhafoszlánytól is tisztet és közlegényt, magyar, osztrák és orosz katonát egymásmellé hányva eltemették.

Akiket felismerni lehetett, azok neveit egy szárny segédtiszt jegyezgette, de az inkább az orosz és osztrák tiszteket kereste, s ha akadt volna is egy-egy honvédtisztre, azzal nem sokat törődött. A hamvak felett nagy dombok emelkedtek, s a nép ezrei zarándokolva keresték fel e sírokat, hogy azokat megkoszorúzzák.

A mi ezután következett, az már nem sokból állott, Bem erdélyi positióját elveszté, s alig egy hó