Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

3071 3072 It W ti - tiki. Athenaeum. templom elkészülése ennélfogva Budavár be­vételének kétszázados évfordulójával esnék össze, mely nap természetesen kellő fénynyel ünnepeltetnék meg. A templom eredeti építési modorát és alakját fogja megtartani s való­színűleg a második torony is kiépíttetik, mely­nek alapját nem rég fedezték föl. Zene — Hogyha nekem olyan rózsám volna, Ez az utca végig sáros, Hová csikós. E cimü csárdás jelent meg Kende Páltól, Táborszky és Parschnál. S egyéb mondani va­lónk már most nem volna, ha történetesen Fellegi Viktornak eszébe nem jut, félév előtt egy ilyen cimü, sőt éppen ilyen cimlapu csár­dást kiadni, mely nagy keletnek is ör­vendett. E régibb csárdást Tisza szerkesztő, s itt még az a nevezetes, hogy Kende ugyan­azt a harmonizálást (habár más hangnemben) eladja Táborszkynak, melyet Fellegi előbb jó drágán megvett Tiszától. Konstatáljuk a tényt, s a következtetést a szives olvasóra bízzuk. Mi különben azt tartjuk, hogy tudja Kende Pál hol kaszál, midőn a másét (?) kaszálja. — Ugyancsak Táborszky adott ki egy dalt Odry Lehel-tői is igen elegáns kiállításban, mely­nek szövege Petőfi e cimü költeménye: Jaj de bús ez a liarongszó. E dal mélyebb hangra (baritonra) van írva, és kivánatos volna, ha zenészeink a középmély (alt s bari- ten) hangra nagyobb figyelemmel volnának, s ne mindig a legmagasb szoprán és tenorhan­gokat vennék igénybe. Hisz alig van magyar dalszerzemény, mely ne e két utóbbi hangra volna szerkesztve; pedig a dalszerző saját érdeke ellen cselekszik, mert a középhangu énekesek éppen legnagyobb számmal vannak. — Ugyané kiadóknál jelent meg A legújabb körtánc Ellenbogen Adolftól. Hogy sikeriil-e ezen rég eltemetett táncot ismét felelevení­teni, nem tudjuk ; eszünkbe jut, hogy ez ízlés­telen táncot Széchenyi igen drasztikus módon bírálta meg. »Legújabb« e körtánc azért, mert uj papíron nyomatott. Dallamai százszor fel­használt, kedvelt népdalok, a mi előny, mert e népdalok szépek, mit bajosan mondhat­nánk, ha szerző eredetit myujtott volna. w. a. Felelős szerkesztő : Beöthy Zsolt. — Az Athenaeum szerkesztőjéhez. — A súgó és a műsorosat Budán. Hatalmas két tényező! Méltók, hogy együttesen emlékez­zünk róluk, bár nincs köztük egyéb közel­ség, mint hogy a publikummal kölcsönösen incselkednek. Kétségbeejtő állhatatosságával az egyik, csélcsap hajlamaival a másik. Ez a budai súgó tulszenvedélyesen teljesiti köte­lességét, s hivatása fontosságának mély érze­tében, nemes lelkesültsége nem ritkán any- nyira ragadja, hogy a publikum egy-egy bo­hózat alkalmával is Shakspere rémszellemei­nek suttogását véli a szinpad egy rejtett odú­jából füleibe zsongani. Felelete: elfojtott szörnyűködés, a szinpad habozó hőse részéről pedig gyilkos pillantás annak az odúnak lel­kes lakójára. E mérges pillanat lövelletét — bár egyáltalán nem neki volt szánva •— tör­ténetesen felfogta a közönség is; és most már lelke mélyéből meg van győződve, hogy az a neves színművész hibátlanul betanulta szerepét, hanem abba a szerencsétlen sú­góba bujt egy adag nemes ambició, mely önkénytelenül azon deszkák sikamlós ta­laja felé hajtja, honnét amaz öldöklő tekin­tetek sújtják elárvult fejének meredező szá­lait. — Ámde hiába a szörnyűködés itt, a gyilkos pillantás ott; ez a súgó kitartóan állhatatos marad és dicséretes ambícióját mi sem képes lelohasztani . . . Hát a műsor! ? No ezt már nem bántja rendületlenség. De mégis ! Ennél sem hiányzik egészen. Elmond­hatjuk, hogy állhatatos az állhatatlanságban, mert a ki mai napság azzal a jó hiszeinnrel szerez magának a délelőtti órákban jegy et,hogy este annak a reggel hirdetett operának csengő dallamait kényelmes helyen végig élvezi, azt bizony nem ritkán igen keserű csalódás éri. A primadonna gyengélkedik ; a basso rekedt; nagy a zavar; előkapnak egy darabot előké­szület nélkül, s a reggel kínálkozott műélve­zetet kezdetleges, hézagos, próbaszerű elő­adás pótolja. És az e'n tisztelt, műélvet ke­reső barátom, ki oly hévvel gondoskodott jó eleve, kényelmes helyről, boszankodva hagyja el a múzsák hajlékát s ma a műsort, holnap pedig a súgót szidja. Egy színházlátogató. Kiadó-tulajdonos : az »A t h e n a e u m.« részv. társ. Nyomatott az Athenaeum írod. s nyomd. r. társ. nyomdájában. (Barátok-tere, Athenaeum-épület.)

Next

/
Thumbnails
Contents