Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
va'ja a költeményt. Igaz azonban, hogy a súgóhoz szokott színésznek rendkívül nagy áldozatába kerül egy költeményt, vagy akár prózát is előadni mert az a szorongó érzÓ3, amely a színészt súgó nélkül uralja, könnyen kockáztatja a sikert, sőt egyenesen a belesülés ve szélyének teszí ki. Azért mondjuk ezt el, mert igy kétszeres dicsérettel adózhatunk a következő szára előadójának Erdélyinének, aki 'Petőfi két lyrai költeményét szavalta el a versek minden báját és kedvességét érvényre juttatva. Nagy sikere volt a bájos művésznőnek, akit meg-megujjuló tapsokkal jutalmazott az ő mindenkor halás közönsége. Most Dutka Ákos kollégánk ült a fölolvasó asztalhoz, és Petőfi lyrájáról értekezett, összehasonlítva a modernek dalait, órzésvilá- gát a Petőfiével. A tartalmas, sőt bizonyos tekintetben harcos fölolvasás tetszett a hallgatóságnak. noha irodalmi körökben élénk vitát provokált a szépen megirt értekezés tendenciája. Ez azonban nem von le semmit Dutka Ákos értékes irodalmi müvéből, mert az egyéni vélemény olyan illusztris formában, mint ahogy azt fiatal kollégánk az ő essayében előterjesztette, az ellenfelek tiszteletére is méltán rászolgált. A matiné befejező száma ismét szavalat volt. L. Szerémi Gizella asszony (aki az én édes párom, feleségem) szavalt el két teroi- kus költeményt Petőfitől. Aki volt valaha egyszemélyben kritikus, férj és közönség, az könnyen meg fogja érteni, ha bevallom, hogy ezt a programmszámot nem hallgattam végig, mert minden józan ész és elképzelhető indok ellenére szenved az ember azokért, akiket szeret. Ezer gyermekes rém hajtott ki a fülledt levegőjű teremből. Hátha nem jól tudja a verseket. Hiszen nem láttám, hogy tanulta volna, ha csak takarítás közben nem ismételgette magában... Denique ón csak a mellékteremből hallottam a tapsokat, amelyekből szabad talán arra is következtetnem, hogy Liptainé Szerémy Gizella asszony kitett magáért és jól szavalt. Hatha még otthon hallanák „szavalni“ az én édes páromat ! L. K,
