Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
Selmeczbánya, 1809. V. évfolyam, 31. szám. Julius 30 SELMECZBÁNYA ÉS VIDÉKÉNEK VEGYES TABTALMÜ KÖZLÖNYE, Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: SZENTGYÖRGYI EDE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bózsa-uteza 61./III. sz. a. hová a lap szellemi közleményei és az anyagi rész is czimzendő. ELŐFieÜTÉ 81 ÁRA K: csak a „Selmeczbányai Hetilap“: | az „Otthon“ szépirodalmi havi füzettel: Egy évre. .......................................4 frt. I Egy évre..............................6 fn — kr. F él évre...........................................2 „ j Fél évre..............................3 „ — „ N egyedévre......................................1 „ | Negyedévre.......................1 „ 50 „ E gyes szám ára 10 kr. Egyes számok kaphatók a kiadóhiv.-ban és Joerges A. ózv. és fia könyvkereskedésében. Hivatalos, magán és nyilt-téri hirdetések megállapított díj szabásunk szerint számíttatnak és minden általunk közölt hirdetésre felvilágositás ingyen adatik. Meg jelen minden vasárnap. Petőfi. Emlékezet. A névtelen hősök sirjából kikéi a nag-y szellem, fényes csillaggá lesz és ismét ragyogóan tündüklik a magyar egeit, hogy lásson és látszassék. Az emlékezet pedig hangosan dicsőíti a szellem óriást, ki meteorként végig futott az egész nyugaton fénysugarával írván le a népeknek a szent szabadság jelszavát. Ünnepet ül a magyar, Petőfi ünnepét; ezren és ezren zarándokolnak a halmokhoz, a hol a szabadság mártírjai ötven éve aluszszák csendes álmukat s köztük legcsendesebben a nagy költő, mert álmát nem zavarta a magyar, csak néha néha dobott virágot a hantra egy kegyeletes kéz, mely mindörökre áldva legyen. Te fényes csillag, Petőfinek csillaga, ha széttekintesz a hazán csendet és békét találsz. Tilinkó mellett dalolja a te falusi néped remek dalaid, dohogó szívvel szavalja az ifjú a szabadság ünnepén honfi dalodat, szemérmes ajakkai suttogja á hajadon kedvese vállára hajolva szerelmi verseid s hallhatod, hogy a mai napon imát rebeg hozzád a nemzet, nemzeti imát. Eltűnésed óta nem volt harczi zaj, békében pihent a kard, a puska, harczi méntől nem dübörgőit a föld, béke volt és még se volt béke. Mert a mikor letűntél egünkről, gyász borult reánk, mély gyász, sok honfi drága vére öntözte az úgyis vérázott földet. De a vér csakhamar felszáradt, az áldást- liozó nap felitta, arany sugarai elözönoltek hegyet és völgyet, a szivekben feléledt a remény, mely nemsokára szép valóra vált. És a mióta az a nap süt, szabadság van a hazában, békében vet és arat a föld népe, békét zeng a lant s boldogságban élhet a magyar. Boldog volna a magyar, ha minden fia hűen szeretné azt a földet, mely szülte, táplálja és neveli, a melyért te nagy Petőfink vért ontottál, ha nem kívánkoznék annyi balga lélek rabigába, a melytől te óvni akartad a nemzetet. Imát rebeg ma hozzád a nemzet, hozzád, ki dalaidban imádságot adtál kezünkbe, a mely minket addig tesz magyarrá és nagygyá, a mig minden szavát tudjuk és soha el nem feledjük. Imádkozunk hozzád, hogy felragyogó csillagod sugára hatoljon be minden magyar, magyar hazánk minden lakosának leikébe és világosítsa meg az utat, a melyen te haladtál és a melyen mennünk kell, hogy magyarok és szabadok legyünk. u Őrködj a hon felett és szállj leikébe azoknak, kik lantodat örökölték, hogy a mikor zivatar zug, a te lantod erejével harsogják imádságod szent szavait a küzdők fülébe. Maradj egünkön örökké és a mikor ismét felzeng a kürt, akkor mozdulj meg te is, állj a csapat élére és az egész világ hallatára zengd újra: szép a hazáért meghalni! F. * * * Városunkban Petőfi eltűnésének ötvenéves emlékünnepét ma vasárnap tartjuk meg. Sajnos, hogy a lyceumi, gymnasiumi ifjúság és a bányász és erdész, akadémiai polgárság azon részt nem vehet a szünidő mialt. De megünnepelik ők is a lánglelkü költő félszázados emlékünnepét, ha az uj iskolai év kezdetén majd egybe gyűltek. Ünnepünk sorrendje a következő: Délelőtt 9 órakor gyülekezés a városi vigadó előtti téren, hol a „Honfi dal* eléneklése után Vörös Ferencz a rendező bizottság elnöke rövid megnyitó beszédet tart, mely után Palta Imre szavalja el a „Talpra magyar“-!. Az apácza zárda előtt e zárda növendékei éneklik Petőfinek „A távolból“ czimü gyönyörű dalát. — A lyceum előtt Király Ernő tanár mond beszédet ; Robitsek Ede elszavalja az „Egy gondolat bánt engemet“ verset. — A Mudrák-féle, most Balázs János mészáros mester tulajdonát képező ház előtt, melyben Petőfi tanuló korában lakott, lapunk szerkesztője mond rövid beszédet. — Ezután az ünneplő menet bejön a Szentháromság térre, hol a Petőfi társaság kiküldöttje, Bodnár Zsigmond mondja el nagy ünnepi beszédét, mely után Jókai Mór koszorús költőnknek, „az öreg, de nem vén ember“ örök fiatal érzületével, gyönyörűen megirt „Apotheosisát“ adja elő Vörös Ferencz. — Ezt követi a Szózat és egy Petőn dai elénekiese kőóueiji s/iétoszlcts. Az ünnepélyen a hegybányai zenekar Keiner Aurél jeles karmester vezetése alatt szintén közre fog működni, valamint részt vesznek azon a czipőgyári, dohánygyári, kötő- gyári és főleg a bányamunkások, hivatalok, egyletek és társulatok testületileg. — Az ünnepélyen részt vesznek a szünidőt itt töllő egyetemi és más tanintézeti hallgatók is. A nagy közönség falragaszokon is meg lett hiva és bízvást bizunk t. közönségünknek mindkoron fényesen mutatott hazafiasságában, hogy e nagy nemzeti ünnepről elmaradni nem fog. A város fel lesz lobogózva és a mi ránk selmecziekre nézve nagy Petőfink egykori ittléte miatt fokozottabb értékkel biró, általá- lános nemzeti ünnep hajnalodó napja a leányvárról eldördülő 12 mozsárlövéssel lesz jelezve. A segesvári nagy ünnepen városunkat, mint azt már megirluk, Szlancsay Miklós főjegyzőnk fogja képviselni. Itt közöljük Jókai Mórnak Apotheosisát és Ábrányi Emilnek alkalmi versét. Ha váratlanul kedvezőtlen időjárás állana be, az ünnepély a városi vigadó termében fog megtartatni. * * * Apotheosis. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára irta: Jókai Mór. Háttérben Petőfi érezszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal.„PETŐFI HÁZ“, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznay, Kerényi, Bérczy, Obernyik. Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., Irinyi, Vasváry, stb. Szabadság nemtője: fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánczczal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereng alá. Nemtő. (Tompa, gyászoló hangon.) Nem magad esiél el: veled együtt szálltak Emléktelen sírba Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért a vérhalált kiálltad, A rombadült ország, szegény Magyarország. A sirt fölöttetek simára taposták. Aztán sötétség lett, — kisértetek éje Úr lett benne minden gonosz szellem tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kinozni vaktából. A pokol közel volt, az ég pedig távol. Kioltottak minden csillagot az égen Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki, Melynek azt hirdették tündöklő sugári, Lesz e lidérezhozó éjszakának vége, S szabad Magyarország, a milyen volt régen. Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak, Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még visszahozza a jövő a múltat, Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben, Él még magyar nemzet, él még magyar Isten. Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle, Eltartott ez álom egy emberöltőbe, „Ne rettegj jővődtől, múltadat ne vesd meg!“ Te voltál az, örök szabadság költője. Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek, Dalaid szikráin láng kelt a szivekben. Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S a kik hivek voltak, azok még hivebben, Idegen lelkekből honszeretők lettek. S az ég meghallgatta a holt költő dalát: Remény csillagait sorba gyújtogatta A csillagok után felhozta hajnalát, Bilincsét, lánczait a nép szétszakgatta, S a ücinzet feltámadt az uj virradatra. (Hajnalfény, majd napfény derül.) Nemtő. (Ketté szakítja a kezén levő lánczokat.) Hajnalhasadlára a látóhatárig Jut az éj tábora, a gyötrő kisértet, Kelő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidérezet, A te érczalakod, visszanyerve élted. Érczből volt a szived, mig dobogott élve; De égéit a haza és szabadság névre. Most érez vagy egészen: hát szív vagy egészen; Fejedet az égig emeled merészen; S szemednek engeded, hogy a napba nézzen. S napnál fényesebbre: feltámadt hazádra Ez imádott földre, bérczedre, rónádra: Bérezek, rónák hazaszerető népére, Kit Isten teremtett a saját képére, Kiben az ősöknek buzog honfi vére. Lásd és hevüljőn át érczalakod tőle, Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lelt bálvánnyá a szabadság nemlöje. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve, S dobbanjon érezszived túlvilági kéjbe. (Nemtő ledobja kezeiről a lánczokat.) Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem, Szabadság rendezi a törvények sorsát. Sötét visszavonás nem félelmes ellen, Árulás daemona nem győz honszerelmen. Az utolsó hang, mit földön élve haltál, Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurráh ! A mivel a &zilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalaid zengik, szájról-szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultán Aranytermö kalászt aratva kaszálva, A délibáb játszik távol láthatárba. Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak üszke, Most palotasorok, szemeidnek hidd el. A való versenyt fut merész reményiddel S miként a palota, a gunyhó is büszke,
