Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

nek is beillett volna fejkütöül Lebet tollát, bogy én az alkalmi beszédeket már ekkor megcsömörlém.

Harmadszor

.........de minek több ok ? Talán

m

ár úgyis megtette beszédem azon egyetlen jótékony szolgálatot, mire alkalmasnak mondám. S különben is tovább mentem, mint a mennyire szándékom volt, ezennel van tehát szerencsém berekeszteni prolegomenámat nem valami buzdítással-bátorítással czélunk elérésére hiszen ezt már elődeim sikerrel-e, nem-e? tették, hanem — s itt már valójában komolyan osztva — azon óhajtással: vajha a t. Társasság a netalán éretlen kezdőt pályája elején némi kímélettel kis érné, mert omne initium durum Petrovics Sándor

I éves deák

E beszéd után Halasy Aladár a »Pór esti dala« czimü költeményt közli, melyet Petőfi Claudius után németből fordított.

E költemény megjelent az illustrált kiadás tólda- lékában, azért most ezt itt mellőzzük s csak a beküldő jegyzetét közüljük:

A képzőtársulat érdem évkönyvének 159-ik lapján 1842-ben Petro vies Sándor aláírással; de Petőfi, nem tudni mi okból, az érdemköuyvben levő költemények alatti aláírást legnagyobb részt áthúzván, különböző álnevet irt oda (A. B.; Homonnai és némely költeménye alá már a Petőfi nevet). E forditás meg van a pápai képzőtársulat által 1845-ben kiadott »Tavasz« zsebkönyvben. De itt is A. B. aláirással. Hogy csakugyan Petőfié e mü, mutatja az 1842-iki jegyzőkönyv XXVI gyűlése Télutó 27-én: »Petrovics Sándor következő fordításait: »Gyermek a pataknál« Schillertől; »A pór esti dala« Claudiustól; »Eleigia-Mathissontól; bírálta Tóth János. Mind ez csekély igazítással érdemkönyvbe irható.«

Érdekesek a pápai képzőtársulat 1841/J -ki jegyzőkönyvéből Petőfire vonatkozó következő kivonatok:

I. Ülés. Őszutó 7. 1841. Dömjén Ferencz és Petrovics Sándor önkénytes munkáik bírálatra kiadattak; amaz Tóth János, emez pedig Dömjén Ferencznek.

II. Ülés. Őszutó 10.1841. Petrovics Sándor: »Tűnődés,« J) »Zsarnok« 2) és »Eskü« 3) czimü munkáit bírálta Demjén Ferencz. Az elsőben költői nyelv, lyrai érzelem található, melyért érdemkönyvbe méltónak ítéltetett a lyrai egységet sértő kifejezés kiigazítása mellett. A »Zsarnok« czimü egy kényur gaz érzelmeit festő költeménynek — mint drámai magán beszédnek — dramatizálására utasittatott a szerző. Az »Eskü«-ben egy Bacchus tisztelője hajthatlan hüségü bajnokává es- küszi magát a csapoknak, mely mü kivált kerekdedsége