Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
»Hon« márczius 1-i számát, melyben Gazdagh Imre Kisújszállásról azt írja, hogy az ő biztos és be is bizonyítható tudomása szerint, melyet Gorove Antal volt honvédhadnagygyal is igazol, nem Vörösmarty, nem is, mint némelyek állították, Czuczor, hanem a Nagy Ig- nácz »Hölgyfutárjának« egy Boross Csupor álnév alatt iró munkatársa irta. Eddig csak azon lapokat idéztük, melyek (az »Egyetértés« kivételével) Petőfi és Tompa szerzősége ellen nyilatkoztak. György Aladár, a »Hon« munkatársa, magán utón arról értesül, hogy ő e két költeményt kis tanulófiu- korábau a Czuczoré gyanánt tudta (mind a kettőt); dr. Kerkapoly Gyula orvostudor pedig, ki az »Isten feleletét« most teljességében közli velünk, azt Írja, hogy ő B.-Füreden, Somody Dániel ref. lelkész úrtól az »Indulat-rohamot« a Tompáé, »Isten feleletét« a Czuczoré gyanánt másolta le. Amit két nap alatt e két költemény eredetére vonatkozólag összegyüjthettünk, ime közöltük. Olvasóink megítélhetik, vájjon ezek után földerítettnek mondható-e a szerzőség fölvetett kérdése? A két költeményről senki sem állíthatja, hogy azok a velők kapcsolatba hozott nagynevű költők legjobb termékeinek színvonalát fölérik; — de viszont azoknak sincs igaza, akik tőlök minden költői becset megtagadnak s olyanokul tekintik, mint a melyekkel foglalkozni egyátalán nem érdemes. Ha e szigorú bírálóknak volna igazuk, s a költeményekben csakugyan nem volna semmi költői érték, hogyan történhetett volna, hogy e két költeményt igen sokan — s köztök olyanok, kiknek véleménye költői termékek megítélésében tagadhatatlanul nyomatékkai bir — költők és pedig nagy költők termékének ítélhették. Valóban obseurus, tartalmatlan, erőszakolt stb. versekről, minőknek némelyek e kettőt feltüntetni szeretnék, aligha sikerülne bárkivel is elhitetni, hogy azokat egy Vörösmarty, Petőfi, Tompa vagy Czuczor írhatta. Mi valóban érdemesnek tartjuk e kérdést végleg tisztába hozni; — mert ismételjük, az eddigi, egymásnak ellentmondó nézetek és adatok után tisztábahozottnak nem tekinthetjük. Mert tegyük fel, hogy a két költemény egyikét sem irta neves költő: az emberi hiú természet szokatlan megtagadása rejlenék abban, hogy a hivatat- lan lantpengető azonnal elő ne álljon szerzői jogával, mihelyt valamely költeményét egy vagy más nagy költőnek találják tulajdonítani; sőt ha, mint a két költeménynél történt, még polémia is kerekedik felette. Bizony az a valószínűbb, hogy Fűzfa Marczi, a helyett, hogy restellené, nagyon is nagyra volna vele, hogy ime őt Vörösmartynak, Petőfinek nézték, s nem hagyná a világot homályban létezése felől. Ar ról pedig, hogy e két költemény szerzői vagy nevökben mások jelentkeztek volna: kinek van tudomása; és ha van, hol állott vele elő?