Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

müvei, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltál! an hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett; némelyik baráti ajándék a művész sajátkezű felajánlásával. A mikhez méltó társul csatlakozik a nagyszerű aquarelle-gyüjtemény, azok között a költő Hugó Victornak több megragadó, többnyire zivataros, kisértetes tájakat ábrázoló, tussal és veressel festett képe, egy czicza család a »macska Rafaeltől.« — Régiségek, miknek értékét hajdani birtokosaik neve ezersze- resiti: költők, művészek és fejedelmek emlékei, fegyverek emlékezetes harczokból, letört darabok nevezetes bitófákból, Garibaldi legelső mankója, melyen biczegett az aspromontei »köszönöm szépen« után; gyűjtemények okiratokból, unicumokból, miknek ára nincsen ; fénykép-albumok a politikai és szellemi nagyság matadorainak arczképeivel, s ellátva emlékmondataikkal s minden album lap körül Hugo Victor gloss ázó festménykerete : mintha Rafael festményéhez Benvenuto Cellini vésett volna rámát! E műkincsek sorát kiegészítik az ó-kori majolicák, porczellánok, s a mit még Pulszky is irigyel a költői kastélytól: egy páratlan szépségű préselt bőr gyűjtemény (spanyolmór eredetű) a mit Teleki font számra vett meg egy szatócs holtjában, ki abból épen papucsokat készült szabni.

Ha hire futamodnék a világban, hogy minő sys- tematice rendezett gyűjteménye lakik a költői házban a világhírű ritkaságoknak, az képes volna egy angolt ruinálni, vagy (minthogy ezek pénzért nem eladók) betörővé tenni.

Úgy látszik, hogy másokra is volt már ily hatása a műkedvelői szenvedélynek, s itt egy pillanatra ismét vissza kell térnem két szamosujvári hősre, a kiket előbbi levelemben emlitettem.

Egy délben négy, úriasan öltözött férfi hajtott keresztül a nagybányai kövezeten, s ott egyik lovukról két patkó leesett. Kénytelenek voltak a kovács előtt megál- lani s a lovat újra megvasaltatok Az egyik utazó, arcz- vonásairól, lelismerhetőleg zsidó volt. S ez a jelleg rá nézve nagy baj okozója lett. Mert az a nap, épen szombatnap volt. A kovácsmester úgy okoskodott : »Zsidó nem szokott szombaton utazni, ezt bizonyosan kergetik.« S rögtön hirt adott Kakas uramnak, a pandúrhadnagynak s maga visszatartá az utazókat addig, mig a pandúrok megérkeztek. Akkor aztán mind a négy utast, kik ügy el voltak látva mindennemű fegyverekkel, mintha csak betegápolóknak készülnének Szerbiába, lefegyverezték és elfogták. A főember, kire a Kakas uram rögtön ráismert, volt a hirhedett Farkas Béni. Innen maradt fenn a »Kakas fogta Farkast.« A rablókat rögtön bezárták, s a börtön-ajtó elé a derék bányászokat állították fel, azzal az utasítással, hogy ha a foglyok künn maradt czinkosai feltalálnák gyújtani a várost, hogy főnökeiket a vésztüzben kiszabadítsák, hát csak lőjék mind a négyet agyon. Az elővigyázat használt, s