Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Ha mi kezeink közt pár ezer forinttal nem fogunk mindjárt munkához, ha az elfogadott műtervekben mindenek fölött valódi aesthetikai Ízléssel biró szakértők véleménye után indulunk, s igy torzképeket — mint eddig — a közönség elé nem állítunk, bizonyára a közönség is több kedvet, s nagyobb áldozatkészséget fog tenusitani vállalataink iránt.

De a fölvilágositásban kell hogy a sajtó előljárjon, s kerüljön oly közléseket, milyet például harmadfél év előtt egy lapban olvashattunk, mely, midőn gyűjtéseim a jelen szoborra a két ezer felé jártak, már elértnek gondolá s hirdeté a czélt.

Itt eszembe jut még, hogy közelebb is az „Ország Tükre“ Schiller frankfurti szobrának felmutatása alkalmával kérdezi : „Vájjon Petőfi szobrának rajzát már mikor közölheti az „Ország Tükre“ ? szerényen felelhetjük : ha majd annyi alap lesz együtt, mint például ép a jelen Schiller szobrára, azaz : 30,000 ft. Pedig Schillernek a frankfurtin kivül Németországbau más szobrai is vannak; nevezetesen Stuttgartban a legna- gyobbszerü, került 130,000 tallérba, Weimarban egy kisebb a szinháztéren, Gőthével kezet fogva, ez került 55,000 tallérba. Ha tehát körülményeink között ily magasra nem vágyódhatunk is, leggeniálisabb költőnk emlékszobrával iparkodjunk kudarczot nem vallani 20—30,000 ftból, ha nagymérvűt nem is, de, jó kezekre bizva, legalább művészit mutathatunk föl.

Kerülve egyébiránt a hosszadalmasságot, közlöm a t, szerkesztőséggel a nézeteket, melyek engem e vállalat leendő valósításában vezérelnek,

Húszezer forint kell, szerintem legalább, hogy a kivitelhez foghassunk; mig ez együtt nincs, a tervrajzot is hasztalan készittetnők.

De honnét fog a hiányzó összeg befolyni? Azon 10 —12 év, mig a kamatok által a tőke megkettőztet- hető, kissé talán mégis hosszú. Nem is ez az egyedüli eszköz a czélhoz. Ha végig tekintünk a mellékelt iveken, szembe fog azonnal tűnni, hogy az országnak még számos vidékén aláírások nem történtek, s ezt én, ki körutazásaim alatt minden vidék érzületét figyelemmel kisértem, bátran állíthatom, legkevésbbé lehet részvétlenségnek tulajdonítani, de mert sok helyütt nem volt egyén, ki az ügyet kezébe ragadta volna, én pedig személyesen nem fordulhattam meg mindenütt.

E részben tehát csak magamat okoznám, ha újabb ismeretségeimet s tapasztalataimat, az általam indítványozott s hűn ápolt szoborügy érdekében, nem használnám fel. De, véleményem szerint, előbb múljék el az ínséges csapás, mely jelenleg hazánkat dúlja. Adakozzunk most szenvedő testvéreinknek.