Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

SZUNORA A vízaknai múzeum. Aki Vízaknán rövid ideig volt vagy csak az Emke kalauzt olvasta -— megütközve kérdi, hogy lehet az, hogy Vizaknán muzeum van ? Még Nagy-Szebenben is nevezetes- ség; — pedig Vizaknán csakugyan van és még hozzá nagyon érdekes. — Ez a muzeum ugyan nem nyil­vános, hanem magántulajdon. — A katholikus esperesé, szentkatolnai Bakk Endre úré. Mindazonáltal akárki megtekintheti azt, mivel az esperes igen vendéglátó úr és szí­vesen mutatja meg bárkinek gyűj­teményét. Én szüleimmel és kedves isme­rőseimmel egy csütörtöki napon néztem meg. Az egész muzeum tulajdonképpen az esperes lakása. Az első szobában volt egy hatalmas fiókos szekrény, azaz íróasztal. Itt van a muzeum lényeges része: az értékes pénzgyűjtemény. A pénzek közt sok egyptomi, macedón, ma­rokkói, római, görög pénz volt. Azonban ezeknél sokkal érdekesebb egy zsidó rézpénz, amely hasonló azokhoz a pénzekhez, melyeken Krisztus urunkat eladték. — Nagy Lajosnak egy kicsi pénzét is láttam, mely egy fillér felénél alig lehetett nagyobb. Azután a papírpénzek következtek, melyek közül kitűn­tek a Kossuth-bankók és a franczia, osztrák meg török papírpénzek. — Egy újabb fiókban a gazdag érem­gyűjtemény volt elhelyezve. De a pénzeken kívül volt ott egy kis skatulyában szaharai homok is, (viszonzásul a sok fáradtságért a papám is adott egy kevés hamut a lYIont-peléei kitörésből.) Itt volt egy különös alakú legyező, kis skatulyában — melyet csak az tu­dott kinyitni, aki a fortélyait tudta — gyüszünyi papircsomag, amelyen a »Mi Atyánk« volt több nyelven leírva, de olyan apró betűkkel, hogy nagyitó üveggel is nehezen lehetett elolvasni. Azután átmentünk a másik szobába, amelyik könyvtárnak van berendezve, — ott láttam Apafy fejedelem és Bem ivópoharát, több ládában régi remekművű kézimun­kákat és először a szabadkőművesek jelvényeit. Voltak ott kutyabőrre írt nemesi levelek és selyemre 'festett czímeres gyászjelentések is. — Jel­lemző az akkori korra egy kis pa­piros, amelyen egy erdélyi nemes kéri Apafy Mihályt, hogy birtokait adja neki vissza. Apafy csak ráírta: »Megadjuk« és övé volt ismét a birtok. A harmadik szobában még régibb dolgok voltak láthatók. — Többek közt régi halottas urnák, koponyák és emberi csontokból készült füzérek, — amelyeket az indiánusok használtak. — Egy em­beri koponyából készült amsulette feküdt az asztalon, amilyet minden özvegynek a nyakán kellett hordani és amelyek férjeik koponyájából készültek. Érdekes csákányok függ­tek a falon a magyarok honfogla­lása idejéből. Egy régi codex, a nyomtatás első idejéből is volt ott. És itt van a híres — a katholiku- sok gúnyolására készített cserép­tábla, melyet a nagy-szebeniek a lutheránus vallásra való áttérésük­kor készítettek. A főesperes úr buzgalma folytán még mindig gyarapodik és növek­szik ez az érdekes gyűjtemény, melyet térszüke miatt csak igen hézagosán ismertettem. Az egész környékről hozzá viszi a nép a régi pénzeket vagy egyéb érdekes dol­gokat, amiket sokszor ásás közben vagy csak úgy véletlenül talál — mert tudja, hogy ezzel nemcsak örömet okoz a jó esperes úrnak, de egyszersmind jól megőrzi és megbe­csüli az értékes leletet. — Halála után a nemzeti múzeumnak akarja hagyni egész gyűjteményét a tudós és buzgó plébános, — amelyet senki se mulasszon el megtekinteni, ha a sors szeszélye Vízaknára veti. Kiirthy Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents