Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Tisztelt Társaság! A mi nemzetségünkkel ma esik meg első ízben, hogy március idusát inkább aggodalommal, mint ünnepi örömmel a szivünkben látjuk ránk virradni. A tündöklő na]) előtt, amely a márciusi ifjaknak világított, ma sötét pára borong; ugyanaz a fekete felhősereg, amely hideg és szomorú árnyékot vet egész nemzeti közéletünkre.

Ha fölidézzük ma a márciusi ifjak szellemeit, megeshetnék, hogy a szellemek kara Arany öreg Toldijának hangos szavait vágná arcunkba:

Nem elég. hogy szabad címert hagya rátok,

Védni azt a sírból járjon fel apátok?

És pirulnunk kellene azon is, hogy meghazudtoltuk Petőfi Sándor ama jósigéit:

Szabad sajtó! . . . már ezentúl Nem féltelek nemzetem,

Szívedben a vér megindul,

S éled a félholt tetem.

Ha Petőfi ma élne, bizony féltené a szabad sajtót és féltve tartaná kezét a nemzete szívén.

A mai nap tehát nem öröm napja. Ha ünnepi himnuszt zengenénk titáni őseink dicsőségére, az saját törpe voltunk gúnydalává lenne. A mi idusunkat a múlt már nem avathatja ünneppé, csak a jövendő. A jövendő, amelyet erős, komoly és férfias fogadalmakkal akarunk köszönteni. Fölfogadjuk, mi magyar írók, hogy szűzies tisztaságában őrizzük meg toliunkat nemzetünknek. Fölfogadjuk, hogy szívünkben nem leszünk méltatlanok hozzá, kitől társaságunk a nevét vette és aki a márciusi napok felséges mámorában írta e sorokat :

Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek,

És ha a csatában a halál eléri,

Utószor a két szót mondja ki a férfi!

E két szóra emlékezve és emlékeztetve, nyitom meg a Petőfi-Társaság márciusi ülését.