Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Szemere irodalmi-történetünk egyik legérdekesb alakja. O három négy Írói nemzedéket látott maga mellett felnőni, haladni, s elmondhatjuk, hogy egyiktől sem maradt el. A hol tehetseget vön észre , mindenütt ott volt buzditó szavával, és jd tanácsaival, s a legutósó évekig egyetlen egy uj tünemény vagy termék sem kerülte ki figyelmét. Mily nagy volt öröme, midőn nyelvünk s költészetünk diadalait látta; mily nemes hévvel kereste föl s üdvözlé — fejlődése első korszakában — P e t ö f i t, ki hozzá lelkesülten irá e sorokat :

Sok van, miken büszkélkednem lehet,

De büszkeségem mindenek felett,

Hogy mint barátod igy állok szivednél,

Bár korra nézve nagyapám lehetnél,

Tiszteltelek, mint tisztelőd menék Hozzád. Te szóltál, hogy ez nem elég;

Engem ne tisztelj, engemet szeress !

Mostan szeretlek és tisztellek téged;

Mind a kettőre vagy te érdemes.

Mig tiszteletre indít öregséged ,

Szeretnem kell ifjúi szivedet.. . .

Mert nyom nélkül haladt el e felett Esztendeidnek terhe, sokasága Hervadhatlan kebled e virága.

Öreg barátom fiatal sziveddel Fa vagy te, melynek elhullt levele,

A melyet már a téli hó lepett el,

De rajta vígan zeng a czinege . .. sat.

Valóban a magán-életben kedélyessége és elmés ötletei által a legszeretetreméltóbb öregek közé tartozott. Körében csak tanulni és gyönyörködni lehetett.