Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

vissza Kunszentmiklósra, de az országúiról le ne térjenek, így Petőfivel — ha csakugyan jő — találkozniok kell, mert ő is az országúton jön, s mondják meg neki, hogy a világért se jöjjön Szabadszállásra, mert nagy baja eshetik, Isten szent nevére kérem őt a visszatérésre — én Varga István. (Varga Istvánnak volt egy tanulófia Kecskeméten, ez a fiú tanította meg az apját a Petőfi iránti tiszteletre. Meghalt a derék fiú másodéves teológus korában,)

Negyedóra múlva már futott velünk a két pejcgikó. Az országúton volt, talán ma is van egy utszéli csárda, ha jól emlékezem, Nagyállás-nak hívják. E csárda közelében vettünk észre egy kocsisort, zászlókkal. No, ezek azok.. Leugrálunk a kocsiról s kalapunkat lengetve, szaladunk az első kocsi felé. Ez is megállott. Petőfi ült rajta Bankos Károlylyal, a kocsis mellett Vjrág Pál egy szép, nagy Petőfi-zászlót tartott. (853-ban kunszentmiklósi legátus lévén, azt hallottam,' hogy ugyanez a zászló megvan valakinél, de elrejtve. Vájjon igaz voll-e ? S ha igaz volt, vájjon megvan-ó ma? Nagyértékü ereklye lenne az !)

Bankos bátyám, amint megismert, rám rivalt: ' ..... •

— Hol csavarogsz te itt, te ördög szekere' , j- Szinte lélekszakadva mondtam el a Varga István izén étét s a városház-téren látott nagy dáridót.

— Nagy Károly ott van-e ? — kérdé Petőfi.

— Nincs, tegnap délután ment ki a városból.

Ezalatt a kiséret tagjai is a Petőfi kocsma köré seréglettek, s midőn meghallották a Varga István izenetét, egyhangúlag elkezdettek lamentálni : Gyerekbeszéd ! Kortes- fögás ! Ki az a Varga István? Szégyen volna visszatérni, kinevetne a világ ! Menjünk ! Rá se kell hallgatni !

Bankos bátyám közbeszólt *.

— En is azt mondom, hogy menjünk. En azonban ismerem Varga Istvánt, az komoly és értelmes ember, aki hiábavalóságot nem beszél, legyünk tehát óvatosak.