Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

reczenbe s magával vivén a régi czégtábla másolatát, ott füszerkereskedést nyitott, a nemsokára nagy hírre vergődött „Török császár“ boltot. A bolt gyorsan felvirágzott s a Rickl-ház a múlt század huszas éveiben már az egész Tiszántúl fűszeráru kereskedelmének középpontjában állott. Akkor már egészen magyarok voltak s hogy nazafiságuk milyen természetű volt, fényes példa arra ama Ricki Józsefnek az esete, ki a Petőfi kard révén most szóba- került és aki a debreezeni ág megalapítójának, Ricki József Anselmnek az unokája volt.

*

A negyvenes évek derekán nagy feltűnést keltett Triesztben egy sugár növésű délczeg magyar fiú, ki az osztrák kikötő város egyik legnagyobb kereskedő házánál mint volontorió volt alkalmazva és meglehetősen beszéltetett magáról. Hátas lovat tartott, hozzá kocsist, inast, kik sujtásos huszáregyenruhában jártak, szenvedélyes tisztelője volt a hölgyeknek, gyönyörűen tánczolt és galantériára épp oly határtalan, mint diszkrét volt. A feketeszemü barnabőrü szigno- rinák csak úgy olvadoztak, ha a szőkefürtü, kékszemü cavalleró unghorese rajtuk felejtette a pillantását. Régi dolog különben is, hogy a délszaki asszonyok — nyilván az ellentétek hatása révén — a szőke férfiak után szokatlan epedéssel vetik magukat.

De egyebek is izgatták a képzeletüket, mikor erre az érdekes fiúra gondoltak. Hogy bebarangolta Keletet, járt a Levoutben és élt Konstantinápolyban, mindez a triesztiek előtt nem volt rendkívüli dolog; a tenger ott háborog házaik lábánál s a végtelen vizeken naponta indultak gályák a molo san Carlóról ama narancsillatu és pálmaerdős országok felé. Akárhány leánynak, akinek udvarolt, magának is volt ilyen tengerjáró hajója az örökségében, emberük is volt a boltjaikban s a raktárokban akárhány, aki tízszer is megtette életében azokat az utakat.

A San-Felice czégnél, hol a fiatal volon-