Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

Kicsiny nemzet vagyunk, s nem kívánhatjuk,• hogy a kedvünkért világhatalommal birő nemzetek tanuljanak meg magyarul. Arra is hiába várunk/ hogy dk jöjjenek helybe dicsőségünk felfedezésére Nekünk magunknak kell a világ figyelmét szellemi tárházunk gazdagságára felhívni. S a nép szava/ Isten szava. Ha nemzettársaink látni fogják, hogy Árpád fiai nemcsak Kánaánnal, földi javakkal, harczi készséggel és politikai érettséggel, hanem irodalmi dicsőséggel is bírnak, s épp úgy, mini gazdag termésüket, irodalmi müveltségöket h meg* osztják a többi népekkel, úgy hazánk fennállásának második milleniumát is szivesen fogják óhajtani.

Negyvenen felül van már a különböző nemzetei) fiaitól származó sző- és Írásbeli vélemények száma, amelyek Petőfiről szálának. A legtöbbje teljesen negativ értékű. De valamennyi nézet megegye« zik abban, hogy mélyen fájlalja ez irányú tökéletlenségét. Azt hiszem, hogy ezek az urak igen szivesen munkálkodnának közre Petőfi költészetének megismertetésén. A gyűjtést természetesen folyta^ tóm, az érdekesebb véleményeket a «Magyarország» hasábjain időről-időre közölni fogom.

íme a két legelső levél az olasz irodalom két legnagyobb élő költőjének tollából: • ;

*

Petőfi Sándor neve meggyujtjá a meghatott emlékezés lángját a régi olasz szivekben, melyek 1849-ben Novara és Világos között dobogtak, szén-) védéstől és örömtől, dühtől és reménytől. Nem ke- vésbbé gyulaszt, mint Dembinszky és Bem nevei. Egy pillanatra úgy hangzottak e versek, egy nemes költőnél, — mondjanak némelyek, amit akarnak — Aleardinál, mintha inkább a kard, mint a lira szólana belőlök. Nagyon is ismeretlen Olaszországban Petőfi nyelve, semhogy költeményei hatással lehettek volna irodalmunkra. Én egy német fordításban csodáltam meg őket, mely valószínűleg szivüket vette. De mit ér Petőfi glóriájának egy irodalmi visszhang? Az ő neve egyedül halad, mint egy Körner Tódoré vagy Gofíred Momelió, e nagyszerű poétáké, akik a hazát nem pohárral a kezükben a bankettek gőzében s lelkesülíségében énekelték meg, hanem szabiyáikat magukhoz szorítva,' a csaták füstjében.. i : I

Antonio Fogazzaro.

Tisztelt uram! Köszönöm szives levelét, de bosszúságomra nem vagyok abban a helyzetben, hegy kérdésére felelhessek. Hiányzanak hozzá irodalmi ismereteim, melyek nélkül pontos és alapos választ