Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

séké,mély, tiszta és természetes. Képzete magasan szárnyal, nyelve velős, fordulatai meglepők. Nem zsong, , bong, dong, kong, nem csilingel az eszmék rovására; a perui kincsbányákat, a rózsalugosokat nem fosztja .meg kincsei, s virágaitól, hogy ezekkel eszmeüres szavakat ékítsen, nem káromolja azt a szelíd ártatlan holdat szüntelen fohászaival, hanem költ egészséges érzést a szívben, ad tápláló eszmét a léleknek.

Voltak sokan, kik Vajdában Petőfi utánzóját keresték, keresték mondom, mert józanon és elfogultság nélkül mindenki könnyen különbséget fog tehetni a rózsa és aloe közt. Rózsa a virágok királynéja, de az aloe egy században csak egyszer virágzik. — Őszintén megvalljuk, nem szeretjük a hasonlitgatásokat, mert minden önálló művész és költőnek van egy oldala, melyben leginkább kitűnő s e részben hasonlithätlan. Pedig, ha költői egyéniségről akarunk Ítéletet mondani, e szempontból kell őt fölfognunk, elemeznünk. Ha már kénytelenek volnánk hasonlatosságot keresni, úgy azt tartjuk, hogy Vajda költészete inkább Aranyéval rokon, mintsem Petőfiével.

Vajda kitűnő oldala a természetesség, melyet néha talán kissé nyers meztelenségében tüntet fül, és a mely nem mindig természethüség. Például, Bojtár Bandi ezim alatt a Hölgyfutárban is megjelent szépkölteményét hozom föl (49 1.)

Valami német tudós mondta, és igazolásul hozzá teszem, hogy nem emlékszem nevére, nehogy plágiummal vádoljanak körültekintő Ítészek, — mikép a költők nagyobbára a nélkül, hogy szaktudományos képzettséggel bírnának, a legmélyebb természeti igazságokat mondják ki sejtelmeikben. És ez való; — valami varázsszerü jóstehetség nyilatkozik aJiöltőlutn, midőn az ihlettség szelleme megszállja. A költő ekkor nem önmagáé többé. Ha lelke szenved,bánatát átviszi az egész földre, gyász- szál födi az egész mindenséget. Ily kedélyállapotban írhatta Vajda J. I. számú költeményét, melynek két utolsó versszaka (5 1.)

Valami nagy rejtett bánat Fogja el az egész tájat;

Az a bánat, mit az ember Erez és nevezni nem mer.

Az a nagy bú, a mely téged Vádol örök nagy természet;

Mely kiégett szívvel kérdi:

Mért születni, minek élni

.....

A Béla királyfi szerzőjének „Költemények“ czimü legújabban megjelent müve jobbára hasonló kedély hangulatból eredt költeményeket foglal magában. Úgy hisz- szük, kedves szolgálatott teszünk olvasóinknak, ha a szerző költészetét legjobban jellemző egyik költeményét mutatványul ide igtatjuk. E költemény a „Sirályok“ és „Szerelem átka“ ezim alatt két részre osztott műnek ejső részében foglaltatik XXIII. sz. alatt (44.1.) Ebben az elválás fájdalmának ecsetelése, természetessége mellett természetim is. ítéljen az olvasó:

Az Ítélet szól a tornyon:

Üt az óra — fönn a horgony,

Menni kell — isten veled.

Utójára most csókollak,

Oh hogy most érzem, tudom csak Mennyire szerettelek!

Néma ajkad oly beszédes,

Soha se volt olyan édes —

Olyan édes — és úgy fáj!

Elhagyom én e vidéket —

De el nem föd soha téged.

Nincsen az a messze táj!

A hajón a könnyű podgyász,

A szivemen a nehéz gyász —•

Az égen sötét ború. —

Most csöngetnek utójára —

Az ítélet trombitája Nem lehet ily szomorú! —

Mint az ér, mely egyenest a szívből ered és oda visszavezet, nyilatkozik költeményeiben a haza lángoló szeretete, melynek legmagasztosb kifejezése XXXI. számú a „Hősük dala“ czimü költeménye (71 lap.) Az ellentétek és bizarr összeállítások meglepő példáját a a „Sirályok“ VII. és XI. számú költeményeiben találtuk föl leginkább (14 és 22 1.) melyek a szerzőnek satyrára hivatottságáról is tanúskodnak.

Néhány hóval ezelőtt történt, hogy az „Aurora“ czimü iró és művészegyletegy estélyen Schiller emlékét ülte meg, melyenatöbbi köztMautnera jeles vigjátékiró Rick a„szabadság evangéliuma“koszorús költője,Ranzoni az Ost. D. Post szellemdus tárczairója is jelen ! voltak. Midőn a díszes vendégkoszoru nagyobbára el- j oszlott, csak kevesen maradtak vissza az imént érintettekkel együtt.

Miután egy a cs. k. várszínháztól jelen volt művész a gyönyörű organumu Gabillon, Betti Paoli „Morituri te salutant“ czimü nagyszerű költeményét elszavalta volna, a jelenlevők egyike V. J.-nak Beranger- hez intézett költeményét olvasta föl fordításban, mely valóban egyike legsikerültebb költeményeinek és bátran odailleszthető a világ bármely lyrai költőjének müve mellé; megfogható, hogy a kitűnő Ízlésű gyülekezet tagjai egyhangú tetszéssel fogadák azt , mire a költemény fölolvasója azon megjegyzést tenni vélte szükségesnek, mikép „a magyarnak több ily költője is van jelenleg. “Egyik tisztelt genialisbarátunk, ki az iinne- 1 pélyben szintén részt vett, erre válaszkép megjegyezte: „Vajdama ritkítja párját,“ mit mi részünkről csak helyeselhetünk, mertkülönbségetszeretünk tenni hivatott költő ésrimkovácsközt,shanem is osztjuk átalánosságábanegy magyar Ítész nézetét, miképa most divó költészet „költői torzalakokat tenyésztő istálló,“ mégis fokozatosan szeretjük az érdemet méltányolni. Bátran elmondhatjuk, hogy Vajda Jánost az eszmék nagyságában csak Petőfi, a forma művészi tisztaságában csak Arany János múlták felül. Ez teszi müveit maradandó becsüekké és ólyakká, hogy azokkal nem állíthatók egy sorba a gombamódra szaporodó, érzelgést rímelő,fűzfadalnokok napiéletü müveik. Nem vagyunk annyira Ítészek, hogy megállapíthatnék, mikép a Vajda müveiben nyilatkozó különösen lyrai költeményeiben fölösleg elömlő erő nem teremne e hálásb babérokat a hősköltészet mezején de annyit merünk állítani, hogy a „Költemények“ „Szerelem átka“ czimü második felében,hol az eroticus elem uralkodó, inkább a szenvedély lázas kitörései, fájdalmai s vonaglásai természetességét látjuk, mintsem a költészet csillapító forrásában megtisztult érzések művészi kifejezését s az utóbbi mindenesetre gyöngébb része a műnek, melynek különben egészséges valója, az élet apró cseprő bajaiból szellemi élvre vágyakodó lelkére oly benyomást gyakorol, mint a sok ideig ágyhoz lánczoltIábbadóraelsősétájakoraz üdítő friss levegő, mint ketreczek, szerkesztőségi irodák és szeli- debb fajú börtönök dohos bűzére kárhoztatott egyénekre a szabad természet életadó lehellete-, zöldlombjai-, csörgedező kristály forrásai- és illatos virágaival.— A munka külső kiállítása csinos nagy 8-adrét. A sajtóhibák csekély száma, szerzőnek a correcturábani gyakori intések alatt megszerzett tökéletessége és avatott- ságáról tanúskodik. Nem csalatkozunk ha úgy hisszük, hogy a szerző maga nézte át müvét ?

Miután az Ítészét epeszin szemüvegét már szagló műszerünk fölé tüztük, még egy kifogásunk türelmes végig olvasására kérjük a nyájas olvasót és homlokrán- czoló szerzőt. Nem tudjuk hogy a szokatlan pápaszem nem csal e bennünket, de azt találtuk, hogy V. J. költői ihlettségének némi hasonlatossága van a sárkánynyal, azt hiszi-a szerző: hogy a hétfejü sáx-kánynyal ? dehogy korántsem olyan veszedelmes állattal —- csak a papiros sárkánynyal. Nagy erővel kapja föl a szerzőt e szélpegasus a felső régiókba, de csak addig mig a fonalat tartó gyermek — a pliantázia, fonállal és szusszal győzi azt az ármányos papirost. Ha ekkor különösen kedvező szellő nem fujdogál a sárkány lassankint le- ' ereszkedik, s mire a költemény vegéhez közelit, már gyakran igen közel van a földhez, mig hitünk szerint ekkor kellene az olvasó kedélyére gyakorolt hatásnak tetőpontjára érnie.

Egy érdemes Ítészünk „Béla királyfí“ra kimondott nézetével fejezzük be rövid ismertetésünket : „irodalmunk egy maradandó becsli miivel szaporodott“ a magyar közönségen van most a sor megczáfölni azon áta- lánosan elterjedt hitet, mikép nem bir elég müizléssel többnyire potom áron (e műnél 1 pft.) szerezni magának dúsan kamatozó szellemi élvet, és egyúttal méltányolni a költőt. Ha ez eset várakozás ellenére is bekövetkeznék, ne csüggedjen a szerző és vértezze magát saját szellemi kincsei tárházából merített ama kissé so- vány de vigasztaló jutalommal : v 1

— Csak dalolj ... — szerelem és dal

Önmagának jutalom.

TÖRÖK SÁNDOR,

Magyar könyvészeti.

31a (1864). Semmler János felsőbbileg engedélyezett katholikus íinevelő- s tanintézete. Pest, 1856. Müller Emil könyvnyomdája. 12-rét, 15 1.

314 (1865). Vahot Sándor összes költeményei. Kiadta Vahot Imre. Pest, 1856. Nyomatott Gyurian Józsefnél. 16-rét. 200 1.

Lji*

' JL />/■£. ' ;