Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

Könyvismertetés.

Költemények: irta Vajda János, Pest. Emich Gusztáv könyvnyomdája 1856.

— Csak dalolj . . . szerelem és dal Önmagának jutalom. . , .

Méltán csodálhatjuk,hogy az érdekek és rideg önzés jelen korszakában, az anyagiság sorvasztó égalja és az iizérszellem kíméletlen kertészkése alatt még egy- átalán tenyészik a költészet fája, mert hiszen az asztalos, bognár ezt mire sem használhatják, gyümölcsét alighanem a naptárok burgonya szaporasága miatt ritkán veszik az irodalmi vásártér kufárjaitól, és virága, illata, legkivált a magyaré, nem igen honosulnak meg hölgyeink pipereasztalán. Minek is ? Hisz gyümölcsöstől, virágostól, illatostól megfér az falun, a konyhában, vagy eltűrik utoljára az^plőszobában is ! ... Nem sokára tán valamelyik múzeumban mint ritkaságot fogják őrizni az „utolsó valódi költő szivét.“ Pedig bognárt,asztalost, tudóst, iparost, mérnököt, hivatalnokot, még zenevirtuózt is képezhettek nevelés által, mindenre oktathattok mindenkit, de a művészet valódi kinyilatkozását, a költészet öröktiszta eredeti forrását, senkiben sem fogjátok nevelés által fakasztani. A költő olyan mint az Aeol hárfája ; kedélye húrjain a sors keze játszik szellemit jjakkal, majd lágyan epedő, saját tüzében fölöd vadó. majd a bőszfergetegszilajságával versenyző viharos dalokat. E hárfa s®krénye a kebel, melylyel mindenki bir, de ritka emrernek adattak meg egyszersmind a költői kedély húrjai.

Vajda János hivatott költő. Érzése mint keveV