Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

A magyar népdalrőli balitélctck. A mi fénylik, nem mind arany az, A mit mondnak, nem mind igaz az, Ezer közül vagy több közül Ha van egy igaz. Mostahában valójában Elég csuda áz. — Népdal. Szükségesnek vélem népdaljainkról fenforgó né­hány balitéletet s ferde fogalmat eloszlatni, melyek nem esak hogy némely miveltebbek közt is honolnak, sőt azokkal itt-ott nyilvános közlönyeinkben is találkoz­hatni. — Az egész hiba eredete abban rejlik, hogy nem az fürkésztetik — mint kellene mi az a népdal, mi s hogyan nyilatkozik abban, hanem, hogy ki és mikor csinálja a népdalt ? — Ha ez utóbbi kérdés az élőbbem­hez képest már magában is nem volna oly mellesleges, kitűnnék e volta onnan is, miszerint népdaljaink legnagyobb részének — zenészei- s költészetiig is vé­ve — korát, szerzőjét nem tudjuk s e tekintetben job­bára igen kétséges adatokkal birunk. — Ezen mellékes kérdés feszegetése idéz elő például oly bal véleményt, hogy a „népdal melódiája együtt terem a szöveggel.“— A „terem“ szóból már látszik, hogy a népdal melódiá­jának és szövegének esinálásáról van szó, még pedig mindkettő ugyan egy személytől állitatik származni. Nem lehetetlen ugyan, hogy valaki jó szöveget, s hozzá melódiát is teremtsen; azonban, ha igy készültek volna népdaljaink, nem igen énekelgetnék azokat akármelyik bokorban, akkor műárusaink 5—6 népdalért többet ad­nának 5—10 forintocskánál! — De hogy terem együtt a melódia a szöveggel! — A szöveget megírta például 1840 után N.Károly tájékáni utaztában Petőfi, a me­lódiát, pedig 1850 körül Pesten Egressi; vagy a szö­veget irta ki tudja mikor N.-Kőrösön Arany, a meló­diát 185*/s-ben Abonyban Simonffy; vagy a szöveget irta 1850 előtt ki tudja hol Lisznyai, a melódiát 1856-ban Nyíregyházán Kralovánszky. De nem un­tatom az olvasót még kézzelfoghatóbb bizonyítékokkal. Ezen balvélemény eloszlatásánál azonban önkén­telen beleesünk egy másik ferde fogalomba, mely szin­tén meggyökeresedett, s azon állításban rejlik, hogy a népdalokat a nép, t. i. a legalsóbb, igazán földhöz ta- padtosztály csinálja; melyből aztán olyanok is kereked­nek, hogy „koszorús költőink szebbet s jobbat nem Ír­hatnak, minta nép.“ — Már ha most remélnénk s nem

Next

/
Thumbnails
Contents