Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz
-TT — Egy adat Petőfi diákkorából. Házat Petőfinek ? A gondolat igen eredeti. Akinek sírhelyét nem ismerjük s aki porrá válva milliók szivében lakik, reliquiainak hajlékot szerzünk, holott életéhen nem volt, hol lehajtani a fejét. De nehogy ügy. járjunk ezzel a házzal is, mint némely nagyjaink szobraival, akiket csak a jó sors őrzött attól, hogy nem halotti maszkjukban kerültek a halhatatlanságot jelző gránit talapzatokra. S ha már megvan a ház, gyüjsük össze az életére vonatkozó összes hiteles adatokat a lehetőség szerint s lássuk a különbséget, hol élt és milyen házakban fordult meg. életében az a költő, akinek halála után palota jutott osztályrészül. Petőfi selmeczbányai diák korából közlünk egy jellemző esetet. A megboldogult Bernhardt Vilmos volt 1848/9-ki honvédhuszár főhadnagy s később nyug. állami tisztviselőtől hallottuk ezt. Bernhardt Vilmos jómódú selmeczbányai polgárnak volt a fia, 1838-ban egy osztályba járt Petőfivel, de ezenfelül is pajtási viszonyban állottak egymással s különösen őszi estéken gyakran találkoztak egy deák-tanyán, ahol a tápintézetbe (alumneumba) járó, együvé tartó tanulók a fogyatékos alumneumi koszt pótlásául galuskát főztek vagy gazdasszonyuk által főzettek maguknak. Inkább gyermeki mohóságból, mint éhségtől üzelve ezeken az összejöveteleken részíveít Bernhardt Vilmos is és Petőfi is. A diákok vigan nekiláttak a lakmározásnak s megkínálták Petőfit is minden alkalommal. Petőfi ilyenkor kétszer, háromszor végig ment a kis szobán, fejét hátra szegte, homlokát a szeme fölött összeránczolva, kemény hangon csak annyit mondott: nem kell! És egyetlen egyszer sem tudták rávenni, hogy egyék. Pedig csak úgy korgott a gyomra, mondta az öreg ur nevetve, amig mi ettünk. Petőfi már akkor nagyon szegény gyermek volt, a szegénység pedig jó étvágygerjesztő, de jellemző az a sajátság, hogy szenvedés árán sem igényié, a mások könyörületét. Az én időmben ott állott ez a ház a felső Rózsa- utcza és kát. tót templomhoz levezető lépcső elágazásánál a Lügosl (Teluch) ház fölött, szemben a Tuka tanító házával, rozzant faviskó alig pár decziméternyi ablakokkal. Rögcrius mester tollára való tákolmány. Kétséget nem szenved, hogy éhhez hasonló lakhely ezrével van az országban, de ezt az egyet, ha eredeti állapotában még fennáll, meg kell óvni az enyészettől. Talán miniatűr alakban el kellene készíteni és összegyűjteni mindazoknak az épületeknek és házaknak a mását, amelyek szemtanúi voltak a költő fejlődésének és szenvedéseinek, hogy az utókor láthassa, hogy az emberiség valódi boldogítóinak az útja ritkán van rózsákkal behintve.
