Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

színészettel s az irodalom terén akart érvényesülni. Komoly tervekkel foglalkozott. Nagybátyját, Petőfi Istvánt kereste föl, a ki tárt karokkal fogadta a megtért fiút. Gazdasági pályára akarta kiképezni és már látta öcscsét maga. előtt, mint derék, igyekvő embert, a haza egy hasznos munkását.

Csakhogy a jó Petőfi István kalkulusait egyetlen vonással keresztülhúzta az ifjú megpecsételt sorsa. Zoltán napról-napra rosszabbul lett, a mellbetegség egész erővel tört ki rajta és a különben is gyönge szervezet erejét rohamosan ásta alá. Bátyja segítségével sorra járta a hazai és külföldi fürdőket. Gyógyulást nem, csak enyhülést talált.

1870 tavaszán Budapestre költözött, de élete ekkor már nem volt egyéb lassú haldoklásnál. Fel-fel vette a tollat, de szellemi ereje már el fogyóban volt. A szépirodalmi lapok néhány verses műfordítást közöltek tőle; eredeti alkotásokra már nem volt ereje.

Halála körülményei ismeretesek. Utolsó napjait Dolinay Gyula lakásán szenvedte át, a ki a jóbarát hűségével ápolta. Karjai közt halt meg 1870. november 5-én. Még nem volt hu- szonkétéves. Halálát előre tudta. Már két évvel korábhan kaczérkodott vele: megírta a saját gyászjelentését.

Utolsó perczeiben keserű humorral jegyezte meg:

— Lám, nekem ifjan sikerült elérnem azt, mit mások aggságukban érnek el: meghalok — végelgyöngülésben !

Temetését Dolinay Gyula rendezte s az mindenben méltó volt a nagy név örököséhez. A kerepesi-uti temetőben nyugszik, nagyszüleinek sírja mellett. Az élete olyan volt, mint egy ragyogó, de be nem váltott Ígéret.