Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz
I i it t. Fellegijéig meredő hegyőröm . , - Rajta setétlilc a sárost rom. Rajta pihen meg az esti sugár. Felpirul akikor a dultfalu vár. Tört falalcov. suhan által a szél, Oly szomorú, mint ha csacska beszél. Hős fejedelme hová meneJcült? Csillaga fénye hús éjbe merült. Marmora partján ott pihen ő. Árva honért dali harczra kel ö. Tárogatója, a mely recsegett, Nem veri már fel a rengeteget. Lassan az esteli nap lemerül, Szürke romokra bús éjszaka ül. Ámde a bérez tetején mi mosolya. Olt ragyog, ott kel az éjjeli hold Szende világa a romra ragyog ..« Lengenek ott a fehér alakok. Sir feneikérül a régi vitéz Kelt vala fel s liona tájira néz * M Látva a nemzetet, ajka panaszt Zeng szomorún megutálva azt , , , Térj lé sírodba te szellcmálaik . , « Nemzeted újra lesz, újra szabad . * » ('Eperjes, 1880. ápril 5.)' A szerző a veit végén a következő feljegy* zést teszi: Megjelent az „Eperjesi Lapokban** 1880. nov. 13.; a Szatmánnegyei Közlönyben 1881. jan. 16 ; a Debreezenben 1884. szept. 24; a Debreezenben 1889. decz. 14. Mindezekből kitűnik, hogy Baróti Lajos tévedett, mikor A sáros! rom, vagy a Fellegekig meredő hegyorom versét Petőfinek tulajdonítja, amit ugyan bár Oláh Gábor tanár ur is Kosa Barnának ítél vissza Ke hogy ez alkalommal a Kosa Barna eredeti kézirata ezt nyomosabban igazolja, immár nem kétséges, begy ezt a szén verset valóban a debreezeni poéta irta.
