Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
Irodalmi szemle. * A vadpoeták magyar irodalmi különösségek. Különösségek, de korántsem ritkaságok , sőt inkább oly rendkívüli bőségben teremnek, mint eső után a gomba, vagy ecetben az infusoriák. Találhatók ugyan lielylyel, helylyel más irodalomban is, de oly nagy mc nyiségben s csodálatos alakokban sehol mint — nálunk. Ezek a jámbor szerkesztők s olykor-oly- ■ kor a közönség rémei. Mindig a lapok körül zongnak alázatos kérelmekkel, rettenetes ambíciókkal, s sokszor kimagyarázhatlan követelésekkel , mint a tiszai ember fülei körül a szúnyogok. A szúnyogokkal némi rokonságban is vannak , a menyiben phantáziajuk, költészetük, s egész lényük szúnyogsovány, s rendesen vize- nyősségeken táplálkoznak, alkalmatlanok, kellemetlenek, mint a szúnyogok. Sajnáljuk hogy nem bírunk Cuvier lángeszével, hogy e különös csodákat természetta- nilag elemezlietnök. Különös dolgokat hallhatnának szép olvasónöink. Ez esetben meghatározhatnék azt is, hogy az állatvilág melyik fajához tartoznak. E különösségek legtöbbször a szerkesztők ajtóin kopogatnak. Szegény szerkesztők, egész martir életök van miattuk. Hiába futnak előlük. Úton útfélen, utcákon, mulató helyeken ez irodalmi medúza- fők tekintetétől kell megmeredniök. Nem csodáljuk aztán, ha néha a szerkesztők szive ez üldözésnek nem állhat tovább ellent, s egy-egy költeményt tőlük kiad. Mi is nem egyszer jöttünk már kisértetbe. Egyik azt mondta, hogy ha verseit ki nem adjuk: minek él ö akkor; egyenest a Dunának fog menni; másik szerelmi boldogságát föltételezte a közléstől ; harmadik menyre földre esküdött, hogy boszút áll, ha utósó szállítmányát nem használjuk. S mindezt oly hangon, hogy csaknem elhittük. De büszke önérzettel mondhatjuk, hogy mind e rimánkodásnak, fenyegetésnek érzéketlenül ellenállánk, csakhogy szép olvasó- nőinket ne legyünk kénytelenek megkinozni. Az „Erdélyi Múzeum“ úgy látszik sokkal gyöngébb szivü. Közelebb egy verselőt mutatott be, ki
