Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
Heine első költeményei 1^22-ben jelen- | tek meg — hatalmas lyrájának ez előhang- : jaiban alig volt egyéb az ifjúság első benyomásainál, a Rajna mellett átélt ábrándos napok, fűszerezve az ottani nép ajkain élő mondák, dalok által, a fiatal könyii kedély, melyben a szerelem és barátság idylli érzetein kivid, a még távolban hullámzó élet alig juttatott más benyomásokat; s mind ez vegyítve némi játsziság, gondtalan köuyelmüség színezetével — nem sok figyelmet ébreszte. Ki hallgatna az egyszerű madár énekére, mely a tavasz első lombjai alatt, vidor gondtalansággal inegzendül! Ki hitte volna még akkor, hogy ez egyszerű dalos madárnak, oly szárnyai nőnek majd, melyek csattogásánál bámulat fogja el a világot, hogy éneke százezrek kebelében fog viszhangozni, s hogy majd egykor, körmei ■ élessé válva a megragadott tárgyat, lenne az a szokásos fogalmak szerint bár mi kegyeletre méltó, csak szétmarcongolva bocsátják ki. Hogy e sajátságos költői szellem fejlődését bizton követhessük, hogy öt nyugtalan lelkének szaggatottságában, jellemének végletes ellentéteiben , keserűn gúnyos skepticizmusá- ban, szóval a legtarkább szinvegyületet visszatükröző belvilágában fölfoghassuk, arra nézve I az akkori társadalmi állapotok, politikai kiiz- ■ delinek, uralkodó eszmék, stb. szóval magának a kornak melyben élt, s a külvilágnak mely körülte hullámzott, leírásába s elemzésébe kellene bocsátkoznunk. De legyen elég e tekintetben röviden megjegyeznem, hogy Heine költészete, a kornak, ! melyben élt hű kifejezése. Heinéban oly költő lépe föl, ki az akkori polgári s társadalmi állapotok kétségbeejtő jellemét, mintegy öntudatlanúl magában liordozá, kit az átalános szaggatottság, humoristikus lelkesedésbe ragadott, kinek verseiben a leg- vidorabb kacaj s vigyorgás tűntek föl, mély s titkon rángatózó fájdalmai mellett. Ily szellemben irá a roppant hatást előidézett „Utiképeket“, melyek 182ö-ban jelentek meg, mely munkájában a vakmerő fiatalság varázsa, a tartózkodás nélkül az életbe bele vágó diákszellem kelleme, a virágbimbó frisseségében ömlik el,más részről a kor beteges, el aggott töprengései képeznek amazzal megható ellentétet. Ez „Úti képekben“ mint Mundt
