Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

A szürke márvány táblán e felirat olvasható: i „Itt tölté gyermek éveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének, tisztelői. 1861.“ Ezntán Szász Károly mondá el szép alkalmi költeményét, melyet ezennel közlünk. A zajos éljenzés elhangozta után Reményi Ede ol­vasta el a tábla és a szobor történetét, melyek alapításnak eszméje tőle került, és, mint tudva van, a szoborra begyült 15,000 irtot is legna­gyobb részben ő gytijté. Majd a dalárda Petőfi „Itt születtem...“ köl­teményét éneklé P i n t é r, a helybeli karmester szerzeménye szerint, s aztán Szabados Já­nos a „Szegedi Híradó“ szerkesztője mondott szép alkalmi költeményt, melynek vég- ! sorait ide igtatjuk: ............e hon határa S zűk bezárni az ő nagy nevét, Fölemelte öt a hir karjára, Mint az anya kedvencz gyermekét. Dalát hallja róna, hegy, völgy, tenger, S a vén idő hozzá nyúlni nem mer, , Nem tépi le a hírnek karjáról, Hisz maga is megifjult dalától. Végül Losonczy László szavalta el költeményét Petőfi szelleméhez, midőu ennek költeményeit az akadémia a 200 aranyos nagy jutalomban részes té. Ezzel a dalárda Kölcsey hymnusát éneklé k a rö bid de szép ünnepélynek vége lett. Délután 3 órakor ebéd a városháza nagy ter­mében, mely alkalommal a pohár-köszöntések hosszú sorát Endre Mihálya város főbírája a királyra és a bájos királynéra nyitotta meg, Továbbá Per ez el Petőfiben a nép s névsze- rint a közhonvéd költőjét, dicsőitöjét, lelkesítő­jét emelé ki; a közhonvédét, kit a történelem, alig említ, mig az néha áruló vezérek alatt is kivívta azon dicsőséget, melyből a szenvedő ha­za táplálkozott, s mely nélkül a mostani kiegye­zés sem jött volna létre; — aztán e város derék népét, mi t őrét és támaszát a szabadságnak 1848-ban , élteté. Szász Károly Petőfi élökortársait a három legnagyobb magyar köl­tőt : Aranyt, Jókait és Tompát éltette. Gyulai Pál Félegyház polgárainak az akadémia nevében üdvözletei hozott, és koszorút Petőfi emlékére, kiről az akadémia méltán elmondhatja, mint Moliéreröl a íranczia : az ő dicsőségéből semmi sem hiányzott, de ő hiányzik a mienkből. Estve színházi előadás következett, melyen Keserü-Bérczy-Ilon asszony „Petőfi em­lékezete“ czimü alkalomszerű darabját adták

Next

/
Thumbnails
Contents