Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

alatt közlött czikkirója : széruméi látottnak mondván Petőfinek a tengeri közé menekülését, hol — búr közlö legénye állítása szerint, életjelei már tünedeztek, midőn elhagyá: ez állapot yérvesztés miatti gyengeség is lehetett; mert az a seb, melylyel saját erején egész a tengeribe vánszoroghatott, az a seb nem lehetett még az nap halálos, — hanem, igen is a miatt eshetett oly mély ájulásba, milyenből én is csak a késő esti has lég behatása alatt jöttem annyira magam hoz, hogy vágyat is érzék menekülni, s ezt a ritkán állított örök közt — hason csúszva a nem messze eső tengeri félé — végre is hajthatám, ha — a rendkívüli vérvesztés okozta — gyengeségem nem akadályoz.

A t. közlö ur által felhozott segesvári postamesternek vérfagyasztó aljas vallomása nem lehet egyéb, boszantani czélzott dicsekvésnél, — mert Petőfi ösmert daczos jelleméről lehetlen I feltenni, hogy végvonaglási állapotában is kegyelmet — összetett kézzel — kért volna... ki Petőfit látta, ösmerte: ily gyengeséget róla fel | nem tehet.

Hogy különben, a szász és oláhokkal végeztetett temetésnél, valóban még élő s nyöszörgő sebesülteket is huzgáltak rajtunk keresztül a gödörbe: ez oly való tény, a mit közülünk egy j gyengén sebesült M i 11 e r nevű fiatal tiszt, biz- | tatásunkra — a délutáni szemlére lóháton kijött ! muszka törzs tiszteknek — egész czivilben elé- ! bök állva s szalutirozva — midőn németül bejelentett, : egy tábornok a többi közül iszonyú dühvei előre ngratva, harsány kiáltással huzata be íögtön a temetési rendre felügyelni állított i j ruuszka őröket s szemünk láttára agyon is lö- ! j veté őket.

Egyébiránt a Segesvárnál ellenünk harczolt j muszkatisztekröl áíalában meg kell jegyeznem, hogy ámbár a 4-dik ágyulövésünkre elesett j „iSzkariatin^ kedvencz tábornokukat (kit az egész tábor jajszóval siratott) rendkívül sajnálták s miatta csaknem dühösek voltak : sebesülteinkkel mégis elég emberien bántak, — nem j úgy mint a csata után oda jött, a esatatért sáskaként ellepő „Kari Ferdinánd“ osztrák ezred- beliek, kik az utolsó darab mezt is lehúzva, a holtak és félholtak fosztogatása s embertelen mészárlásában találák fel vitézségük netovábbját.... — Engem a csatatéren, mindjárt a nagy roham után, egy muszka főtiszt — saját széttépett kendőjével — kötözött be, s e kendő darab jait — midőn néhány nap múlva a segesvári várban, hol Péchy István volt őrnagyommal együtt ápoltattunk — több tiszttársaival együtt esetlegesen épen a mi látogatásunkra jött — bénult jobb karomon meg is ösmerte.