Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
Székely-KereMztúr, jniiius 24. >iií i Petőfire vonatkozó minden közleményt ez ideig figyelemmel kisértem. A meleg érdekeltsé get — bárha némelyike Bök valótlant állított — mindeniken átvonulni tapasztalám. A „Vas. Újság“ hasábjain én is elmondottam volt miként láttam őt aSegesvár felett vivott csata legvészesebb perczeibeu ; s elmondámaz eshetőséget is, minek ki lehetett téve. Ugyanekkor, hogy saját értesítésem hitelét támogathassam, ajánlatot tettem volt a „Vas. Újság“ szerkesztőségének, hogy lapja számára a csatatért, a két hadsereg felállítását, az orosz dsidások csatát befejező támadásait, s Petőfi általam gyanított sírhelyét szakértő egyén által az ügy érdekében nagyon jutányos áron felvétetem. A szerkesztő magánlevélben értekezést helyezett kilátásba, de ez elmaradott, hihetően azért, mert már ekkor a „Vas. Ujság“-ról lekopott az aranyozás, — vagy mert valamelyik közlő ki- ! stité végre azt, hogy Petőfi fegyverrel kezében, s nem futva láttatott utoljára, s ez elég volt arra, hogy a további kntatást feleslegesnek tartsa. Még most sem tudom megfogni, hogy miért kellett Petőfinek mint ktizdő bajnoknak meghalni. — Hát nem elég dicső volt az ö élete, munkássága ? vagy halhatatlanságára még harczi babér is szükséges volt ? — Oh hiúság vására! Egy különben jó akaratú, de ujoncz történészünk megkísértette e csata leírását, de a forrás melyből merített, nem volt tiszta, ezért azt maga idején helyreigazítottam. — Szerencsére már ad dig vagyunk, hogy a kálvinista pap, ha patro- nussa, a magyar iró ha Moecenása nincs is, nem l érzi magát boldogtalannak, s tán épen ezért az ! iró azt tovább vitatni nem törekedett. Nem igy azon jó ur, ki öl az iró a csata folyam leírását hallotta. — Ha magának gazdag sága mellé nem tudott históriai nevet szerezui, azon helységnek kelle azt legalább eszközölni, melybe jelenleg ül, s erre egyetlen alkalmat sem mulasztott el, sem ö maga névtelen, sem mások felhasználása által, s midenkor állít, mint szemtanú, holott a kttzdhelytől 2 mértföld távolra itt nálunk egy sövény kert tetején hallgatta egész nap az ágyú moraját
