Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
tom alatt román birtokos« k megmutogatták ne kém azon öltönydarabokat, gyűrűket, s egyéb ereklyéket, miket Vasváry Pál viselt, midőn a Bihar gerinczén elesett. Ez ereklyéket híven őrzik most is. Petőfi is hordott magával ily ismertető ereklyéket ; különösen kardja, és kardtokja oly sa- játszerii volt, hogy olyat más katona nem viselt. Tréfásan mondák róla, hogy az nem is pallos már, hanem guillotin. Ha egyébnek nem, ennek a kardtoknak meg kell lenni, mert az nem volt értékesíthető ; a mester, ki Pesten készítette, bi- zonyos„n ráismerne. Jegyzetei is bizonyosan voltak Petőfinek. Ezekről vagy bárminő emlékről, melyet magán viselt, s mely nem tűnhetett cl a föld színéről, meg lehetne győződni, hogy valóban ott azon a csatatéren bevégzé fényes pályakörét. Azt hiszem, jó volna, ba a Petöfi-szolor- bizottmány tetemes jutalmat tűzne ki annak, ki egy ily kétségtelen emléket tud előadni, a mi a költő clestét kétségtelenné teszia felhívást hatóságilag kellene hiresztelni faluról falura, különöset) Segesvár környékén. Ha e felhívás, buzdító jntalomigéret mellett i8 semmi nyomra nem vezetne, akkor a magas kor mány feladata lenne nemzetközi összeköttetéseinél fogva tudakozódásokat intézni az orosz kormányhoz. Éhez nem kell politikai barátság, ez humanisticns ügy. Tudakozódást kelleoe intézni a magyar kormánynak az iránt először is, hogy nincsenek e egyáltatábau magyarországi honfiak orosz fogságban; másodszor, hogy különösen nem tartatnak te ott fogva az 1849-ik évi bar- ezok áldozatai ? azután legkülönösebben azt kellene megtudni, ki volt azon lovas csapat parancsnoka mely Petőfit állítólag utolérte ? Attól kellene megkérdeztetni: nem esett e élve foglyul Petőfi a Személy-lcirá8a annál könnyebb, mert megjegyzett dolog volt, hogy az egyenruházati szabályokkal daczolva, nyabravalót soha sem viselt, a mi minden katonatiszt előtt felötlővé tette? és végül, hogy nem vitetett e a leirt alak fogságra Oroszország belsejébe ? s nincs-e ott, most is Ennyit legalább meg kellene tennünk egy emberért, a kit szeretünk nemzetünk büszkeségének vallani': és a mit megtenni nem is volna lehe teilen. Vagy talán bevárjuk, wig majd Reményi egyszer körutat tesz Oroszországban, s nyirettyűjével megnyitja a diplomaták ajtait, hogy Petőfi, felöl kérdezősködjék a magyar nemzet nevében ? Jókai Mór.
