Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
Petőfi??? Hl r u Egy ember, a ki holta után tovább él; — maga por már, mégis lelket önt nemzetébe; — egy helyben fekszik mozdulatlanul, mégis beutazta országról országra az egész miveit világot; — örökre elhallgatott már, s mégis egyre emelkedő hangon hirdeti dicsőségét, szabadságát, nemes hevét a magyar nemzetnek! A magyar nemzet sem háládatlan elhunyt költőjéhez, annak költeményeit lelke ékszeréül viseli, annak nevét elöl említi kegyelete panteonában ; emlékének felállítására összehordogatja ínséges évei áldozatfillérét, s sirjára zöld fákat ültet s búcsút jár hozzája. De hát igazán meghalte Petőfi? valóban szobrot és síremléket kér-e porainak ? csakugyan ott hallgatja e a négy hárs alatt a bucsnjárók zsolozsmáit ? Ki látta elesni ? Tudomásomra hárman Írták le a helyet és körülményeket, a hol és a mikben Petőfit leg- utolszor látta ismerős magyar, mind bárom elbe szélés azon végződött, hogy az üldöző orosz lovasoknak utol kelle érniök Petőfit; a Bzemtanu maga megmenekült. itt aztán csak két esély maradt fenn: vagy megölte őt az üldöző csapat, vagy elfogta. Ha megölték, akkor kétségtelen, hogy ő is azon közös sírban nyugszik, melybe ama bal végzetes nap hősi áldozatait egymásra halmozták. De hátha elfogták ? Ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat. Hátha elhurczolták orosz fogságra, elvitté c ezer meg ezer verstnyire, távol Szibéria belsejébe ? Hátha most is ott siratja hazája sorsát Kamcsatka hómezöin; hátha ott hallgatja lán- czai csörgését valamelyikében a wolchinszki erdők kietlenét ötző várlánczolat erődéinek? hátha nehéz, lassan emésztő munkában görnyed az uráli ólombányák áldozatai között ?
