Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
\ PÁKH ALBERT szül. 1823. mart. 11. f 1867. febr. 10. (Vk.) Vasárnap délben a politikai hírek közé, melyeket az emberek most oly jó kedvvel hallgatnak és sietve adnak tovább, oly gyászhang vegyült, mely szomorúságot okozott a főváros minden körében, valamint azt fog okozni az egész országban, a mint a lapok utján e hir mint a tóba dobott kő, mindig szélesb gyürlizetben fog elterjedni mindenfelé. A „Vasárnapi Újság“ derék, szeretett, tisztelt szerkesztője nincs többé. A toll, mely 14 éven át soha meg nem sztinő buzgalommal, betegségekkel is daczolva, folytonosan működött, hogy a magyar nép kedvelt lapja minden héten a lehető legjobban kerüljön ki a sajtó méhéböl, kiesett kezéből. A szem, mely mindig oly éberen őrködött mindazon tárgyak fölött, melyek a szerkesztés széles és hasznos tevékenységi körébe tartozik, örökre bezárult. A szikrázó szellem, mely sohasem fogyott ki az élezek, ötletek és vidor elmésségek kedélyes játékából, kialudt. A szilárd jellem, mely sohasem változ- tatá meg lobogójának színét és delejtüjének irányát, megszűnt áldott munkásság alapja I lenni. A képzett elme, melyet ismeretek, tapasztalások és szenvedések palléroztak ki, nem hinti többé szerteszét termékenyítő sugarait. A nemes szív, mely mélyen tudott szeretni minden jó embert és jó ügyet, kihamvadt. Páratlan szerkesztő, szellemdús férfi, törhetlen hazafi, és uemes szivli jóbarát veszett el ő benne. És bár e derék iró soha nem ismerte a hízelgés nyelvét, s irodalmi működésében soha sem engedett helyet a pajtáskodás rokonszenveinek ; ! bár szigorú volt a nyegleség iránt, s tartózkodó az emberi gyöngék legyezgetésében: mégis egész életén át — mely, fájdalom, csak negyvennégy évre terjedt — nem igen volt több, csak egyetlen egy ellensége. Hanem ez az egy igen konok, veszedelmes, halálos ellenség volt, mely nem engedé meg alkotó tehetségének kifejlését; mely a haza legszebb éveiben űzte ki a hazából; mely gyakran legkedvesebb munkáit is félbehagyni kényszerűé; mely megfosztá a boldogságtól, hogy valaha a családélet örömeiben osz- takozhassék; mely azt sem engedé meg, hogy annyi nemes törekvései után legalább megpillanthassa az uj idő fölkelő napját. Ez a lekűzd- hetlen ellenség a betegség vala.
