Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
népmesék naiv derűjében úszik. Akkor is, midőn 1850-ben Kertbeny először forditá le németre „János vitézt“, ily száraz egyoldalúsággal fogta föl az „Athenäum“, s kár hogy a mag^ ar közönség épen e közlöny ítéletéről vett eddigelé tudomást, holott a többi lapok egész más hangon beszélnek Petőfi lángelméjéről. Bánk nézve első kötelesség: hálásan emlékezni meg azon főrangú fordítóról, ki negyven év óta legjobb barátja a magyarnak, s ki irodalmi pályáját csaknem azon kezdé, hogy magyar költőkkel ismertető meg honfitársait, s most, 74 éves korában azzal végzé, hogy Petőfi forditmányait igen díszes kiadásban bocsátá közre. Az ő tekintélye, magas állása, és irodalmi érdemei nagyon sokat teendnek arra nézve, hogy Petőfi gyorsabban legyen népszerűvé az angol lók, mint a németek és francziák között. Midőn Dux Adolf, Szarvady és Kertbeny németre kezdték fordítani Petőfit: úgy szólván két nyelv nehézségeivel küzdöttek. Félig magyarok, félig németek lévén, s megállapított hírnévvel sem bírván: nehéz utón kellett magukat keresztül törniök. Kertbenynek is — noha főkép ez irányban működött, — csak hosszú évek múltán sikerült nagyobb közönség figyelmét ébreszteni föl „kedvencz magyar költője“ iránt, s csak utóbbi — a régieknél sokkal jobb — fordításai nyertek átalános elismerést az Ítészeinél; s bő keletet a német közönségnél. A franczia fordítások még több nehézségbe ütköztek, melynek okait Kertbeny *) a következőkben találja : Thales Bemard nem tud magyarul, s csak másod kéz után — németből — fordít. C h a s s i n Viktor szintén nem ismeri nyelvünket, s az, hogy fordítása mégis hü, főkép Irányi Dániel és gróf T e 1 e k y Sándor fáradozásainak köszönhető. E mellett Chassin-t, (kinek 358 lapra terjedő, „Petőfi, le poéte de la revolution kongroise“ czimü könyve I860 ban Brüsselben jelent meg.) nem is tartják valami sima franczia stylistának. 0 az irály azon iskolájához tartozik, melynek feje Quinet Edgar, a hires, de kifejezéseiben ködös költő és bölcsész. Ez irányról azt mondja a franczia: „ce n’est pás franciais, mais bien allemand en mots fran- caises.“ A mellett Chassin Petőfijében nincsenek rímek; ő egy közép formát követ a vers és próza közt, s ez a „vers blane,“ melyet még Voltaire sem bírt megkedveltetni a rimjátékkoz szokott franczia fülekkel. A nép soha sem fog megbarátkozni a Quinet-féle ködös irálylyal, mely az ő szemeiben szürke köd; az előkelő világ pedig *) Ugyan ö tőle kaptuk az adatokat is Bowring e'le- teról, azon óhajtással, hogy ismertessük meg e nemes magyar-barátot, a mit mi a legörömestebb teljesítünk. V. K.
