Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

/ Mindjárt utána Potemkin Bem szelin- deki és vizaknai csatáit irja le sa szereplő tisz­teket, köztük Petőfit, kit a diákokból lett tanu­lók mindig lelkesedve szemléltek. Ábrái Ká­roly „Honvéd-történeteket“ ir a debreczeni vörös szalagosokról, s őrnagyuk : a derék Zu- richról, Nagy-Szeben bevételéről, a kolozsvári karácson ünnepről, a branyicskói diadalról, stb. — K czikkek némely helyén a pathósz fuvalko- dik föl, mit örömest nélkülöznénk. — A „Szi- nészeinkaszabadságharczban“czimücyclus- ; nak több érdekes részlete van. Szerdahelyi Kál- \ mán jókedvüleg beszéli el, — s ebből is látszik, l hogy hajlama mennyire a kómikum felé vonja, — mikép lett huszár s hányszor esett le eleintén a lórul. Potemkin Ödön a tízathmáry Dani emlé­két eleveniti föl, ki bár 40 éves lehetett már, | mégis azonnal beállt — fiával együtt — hon­védnek Makón, s Magyar-Becsénél az „első ágyulövés“ áldozata lett. A-zután leírja, hogy a | bevett Budavárban a honvéd tisztek mily neme- | sen viselték magukat a legyőzettekkel szemben; | s Lendvai Márton mint kapott ottan másodszor is érdemjelet. Leírja továbbá, hogy a magyar daltársulattal Párisbau volt Fitos Sándor mint ugrott az ágyúra, melyet a katonaság már már elakart sütni a népre, s később onnan haza jő- j vén, honvéd lett, s betegségnek esett áldozatul. ! Kunságitól a „Mit ettünk és mit tettünk ' a tábor' an“ oly élénk ltirás, minő csak Írói te­hetség öl telhetik. Az emlékezet szárnyán röp­ködi be az elmúltat, a sok sanyaruságot, hadi zajt, kedvet és levertséget, győzelmet és gyá­szos véget. A hadi életnek rövidbe foglalt hü képe ez. Igen sok jellemző, genrekepi vonás van benne, jellemzők ama kor történetére és szellemére, s mindenütt az a biven megőrzött melegség, mely a szerzőt egykor a tüzérek so­rába vitte. Styl és hang tekintetében is ez az első kötetnek egyik legjobb (sőt ebben a genre- ben a legjobb) közleménye. Dr. Síkor József volt honvéd főhadnagy egy eredeti genre alakot fest: egy régi kö/.vitéz- böl lelt káplárt, ki szörnyen lenézi a diákból lett katonát, tintanyalónak nevezi, s vekszálja, a hogy csak tudja, sat., és a ki végül — kemény ember léiére — a könyekig megpuhul, midőn Verseczen végig hallgat egy felolvasást, melyet a tintanyaló honvédek tartanak. Petőfinek „Já­nos vitéze“ hatott úgy rá. Azontúl a zord káplár igen nagy barátja lett a tintanyalófenak, egész addig, mig Uj-Ar időn egy ellenséges golyó cl nem ejté. — Bemtbnok levelének „Becs ostromáról“ a történe iró is hasznát veheti.

Next

/
Thumbnails
Contents