Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
— Isten neki! — szólt végre elhatározva magát Petőfi. — De a mint veszem észre, én kissé magasabb vagyok, mint te ; úgy fog raitam ruhád állni, mint Boz Dickens ficzkóin. Az igaz, hogy kissé magasabb vagy, hanem soványságod az enyémmel egyforma. Hanem most jut eszembe, hogy áldott jó öregem még tavaly csináltatott számomra egy jó hosszú öltözetet, azon okból, hogy ki ne nőjek belőle; ez még egyszer sem volt rajtam: épen rád fog illeni. A kérdéses öltözék a sok holmi közül nagy kutatás közt előkerestetett, s Petőfi az öltözéshez fogott. Egészen átalakult. Csinos, délczeg fiúvá változott. Levetett ütött kopott öltözetét pedig később egy igénytelen pozsonyi polgár megszerezte maga számára, s mai napig is mint nagy becsű emléket őriz. Ezen becsületes ember Willim szabó mester az apá- czasoron. Petőfi ezen időben a Pozsonyban működő magyar színtársulatnál volt mint alsóbbrendű tag, hol a nyomorral megba-' rátkoznia elég alkalma lehetett. Ekkor támadhattak agyában ily gondolatok, hogy: Mivé lesz a föld, megfagy-e, elég-e? Én azt hiszem, meg fog fagyni végre : Megfagyasztják a jég hideg szívek, Melyek benn» s belé fekszenek! Ekkor Írhatta, hogy: A bú ? . . . egy nagy óczeán! S az öröm ? ... az óczeán kis gyöngye, Mire fölhozom, talán össze is töröm. Három fiatal ember ült egy este Posch éttermében, s nagy tűzzel beszéltek irodalomról, színészetről s átalán a művészetről. Kettőt már ismerünk közülök, az egyik Petőfi Sándor, a másik Lisznyai Kálmán, ki középen ült, a harmadik pedig a mély érzésű Va- hot Sándor. — Pajtás már régen ülünk s beszélgetünk itt együtt, — fordult egyszer Vahot Sándor Lisznyaihoz, — de még azt a bozontos hajú fiatal embert nem ismerem. Ismertess meg vele. — Nagyon szívesen! Erre felállott Lisznyai, s Vahotra mutatva szólott: — Vahot Sándor barátom, ... hiszen költeményeiből ismered, ... Vahot Imre öcscse. Petőfi oda nyújtotta kezét Vahotnak, — Ez pedig, — folytatá mosolyogva mutatva Petőfire, — egy na- gyon-nagyon rósz komédiás, de isteni költő! — A nevét kérném. — Neve Petőfi Sándor. — Mit, Petőfi Sándor?! — kiáltott Vahot meglepetve. — Reményiem, hogy nem tartasz bolonddá ?
